Karácsonyi Különkiadás! - 2. rész :D

 - Hát... izé... I-Ichi...go... - mondta fülig pirulva az Usagi testvérek idősebb tagja. Ayame most látta nővérét először ennyire zavarban... pedig már jó pár éve ismeri a nővérét!
 - Komolyan?? - kérdezte óriási mosollyal az arcán a húga.
 - I-igen...
                                                                                                                                               
 - Na éééééés mit veszel fel holnap Nee-san?? - kérdezte Ayame szinte belemászva nővére arcába.
 - Nem tök mindegy? Abban amit éppen felveszek, nem gondolkodom ilyen tök felesleges dolgokon!
Foglalkozz a saját dolgoddal! - válaszolta kicsit idegesen nővére.
 - Naaa ne legyél már ilyen izééé... mond el! Végül is holnap randid lesz! - Mondta óriási szemekkel.
 - Bocs, én már csak ilyen "izé" vagyok! És nem randi csak egy találkozó.
 - De holnap Karácsony lesz, szóval ez egy randi! Mert karácsonykor a szerelmesek szoktak együtt lenni!!!!!!!!!! - érvelt Ayame.
 - Akkor foglalkozz a saját "randiddal"! És ne az enyémmel!
 - Áhhhááá! Ki mondtad, hogy randi!
 - Mi? Ja, nem úgy értettem!!
 - Ahha, én is ezt mondanám ám!
 - Mindegy, menj már végre!
 - Jó... - mondta kicsit szomorkásan Ayame.
    Ayame elment ruhákat választani hiszen holnap randija lesz Aizawa-kunnal. Ám ugyanezt a helyzetet persze Ichigo-val teljesen figyelmen kívül hagyta Yumiko. Konkrétan nem is érdekelte, hogy holnap találkozója lesz vagyis, ahogy húga nevezi "randija" lesz Ichigo-val.

 - Ohayoooooooo!! - ugrott ki nyújtózkodva az ágyból Ayame, mint aki egész végig csak a reggelt várta volna. 
 - Fogd be! - vágott hozzá egy párnát nővére. - Aludni akarok.
 - Miii? De már reggel van! Készülődnöd kéne!! - mondta és közben elkezdte lerángatni nővéréről a takaróját. - Na, kelj már ki az ágyból! Nem hisze el, hogy ennyire lusta vagy! Ha ezt látnák az Espada-k tuti kiröhögnének! - mondta gonoszan Ayame.
 - Nem érdekel, aludni akarok! Mindenkinek joga van hozzá! Nekem meg különösen!
 - Mert, hogy?
 - Meeeert azt mondtam! Az én szavam szent és sérthetetlen! Úgyhogy hagyjá' aludni! - mondta majd visszarántotta takaróját húga kezei közül és úgy bújt be alá akárcsak egy kisgyerek.
 - Pfff... még, hogy a te szavad szent és sérthetetlen! Nem volt jó vicc, Nee-san!! - mondta húga.
 - Nem is viccnek szántam. - válaszolt két ásítás között. - Na, menj már foglalkozz a saját találkáddal! 
 - Jól van, akkor megyek és sütök valami finomat Ai-channak!!
 - Ai-chan? Mármint Ai mint szerelem?? Ez olyan nyálaaaas! Pfeej! Ezeket legalább ne előttem csináld....
 - Oké, na mentem készülni! - mondta és ki sétált a szobából.
A délelőttük hamar elment és jöttek a találkozók időpontja, így Ayame elment délben, hogy oda érjen a parkba.
 "Ne, hogy kihagyd a találkozódat!" - mondta indulása előtt Ayame.
 - Pfff... mintha lenne bármilyen találkozót is kihagynom... olyan könnyen át lehet verni, Ayame-chan. Engem nem hívott el Ichigo mára... De vicces volt, ahogy beleélted magadat. (^-^) - mondta Yumiko majd egy adag pattogatott kukoricával beült a tévé elé.

Höhöööö... de szeretem a sztori végét :3 Remélem tetszett nektek ez a 2 részes kis rövid "love"story :D Írjatok kommentet, szavazzatok (már csak 28.-ig lehet szavazni!!). És tegyetek fel kérdést a "Kérdezz a fanfic-ről és válaszolok ^^" nevezetű kis oldalon :D És még egyszer Boldog Karácsonyt Kívánok minden olvasómnak és azoknak is akik nem azok!! :DD

Karácsonyi Különkiadás! :) - 1. rész

Khmm... a következő fejezet 6 éven aluli olvasóink számára nem ajánlott! Valamint ez a fejezet egyedi és különálló lesz, így ennek a történetnek se folytatása, se bármire mély nyomott hagyó történés nem lesz benne! Egyszerűen: Semmi köze annak ami történt és történni fog, ezért ezt ne vegyétek úgy hogy húúú akkor most ez meg az lesz mert ebben tök jól kijöttek meg hasonlók... na, nem! :) Na, jó talán... ;)
Kellemes olvasást és Békés, Boldog Karácsonyt mindenkinek!! :)
                                                                                                                                     
 - Ayame-san... én csak azt szeretném mondani... vagyis kérdezni - kezdett bele fülig pirulva Aizawa - eljönnél-e ve-velem izé...
 - Hmm?? Nem értem hova szeretnél kilyukadni Aizawa-kun! - mondta a piros pozsgás arccal Ayame, hiszen ebben a hidegben szinte lefagyott az arca. - Jééé... neked nagyon vörös az arcod! Csak nem vagy lázas??
 - Mi?... Ja, ja nem... szóval azt szeretném kérdezni, hogy el-eljönnél-e velem... valahova holnap? - mondta ki most már olyan vörös fejjel mint egy rák.
 - Holnap... hmm... azt hiszem akkor karácsony van... olyankor nem a szerel...mesek szoktak együtt lenni?? - kérdezett vissza Ayame aki a sálába rejtette arcát és rózsaszín frufruját.
 - Tu-tudom, és éppen ezért szeretnék veled h-holnap egy...együtt lenni! - mondta a járdát bámulva. - Találkoznál így is v-velem?? - kérdezte kicsit felcsillant szemekkel de még mindig úgy bámulta azt a hóval fedett járdát mintha szerelmes lenne belé.
 - Én... én sz-szívesen találkoznék veled... - mondta most már ő is fülig pirulva. - De... neked nem baj, hogy a nővérem... a te "felettesed"??
 - N-nem... most... nem ő érdekel... - mondta és most már Ayame-ra nézett de még mindig nem a szemébe.
 - Rendben... akkor holnap találkozunk! Szia! - mondta Ayame és elment.
 - J-Jó, szia! - mondta és megvárta mire Ayame nagyjából halló távolságon kívül ért és felkiáltott - Holnap a világ legjobb nőjével fogok találkozniiiiii!!! - na, igen... mondhatnánk úgy is, hogy tisztára hülyének nézték és röhögtek rajta, de ezt nem írhatom le, mert ez egy "könyv" ezért inkább azt mondom, hogy: nem nézték épelméjűnek... így szebb a megfogalmazása, nem?? :)
                                                                                                                                               
 - Ayame! - kiáltott a szinte ügető lány után a vörös nővér.
 - Ki... Nee-san!! Te meg mit keresel itt?? - vágott be egy hiperszuperijedős arcot Ayame.
 - Tudod ez egy hosszú történet, az egész azzal kezdődött, hogy elmentem dolgozni, aztán mikor végeztem megláttalak téged elsétálni az utcán utánad akartam kiabálni de nem hallottad úgyhogy utánad mentem, után láttam, hogy összefutsz Aizawa-val eléggé nagyot néztem de most nem ez a fontos... és végül hallottam pár olyan dolgot is amit nem akartam... - fejezte be mondandóját Yumiko, persze mire a végére ért Ayame megint fülig pirult
 - N-nee-san... ha szeretnéd akkor én nem...
 - Mit nem? Nem találkozol vele? Aizawa is jól megmondta nekem semmi közöm a ti "kapcsolatotokhoz". - mondta nyugodtan.
 - T-tényleg? Neked nem baj?
 - Nem, na menjünk haza! - mondta majd elindult.
 - Nee-san téged is elhívott valaki holnapra??
 - Ömm... nem... - mondta nem túl meggyőzően és kezdett kipirulni.
 - Mi ez a válasz? Tuti, hogy elhívott valaki!! Különben rögtön, határozottan rávágtad volna, hogy nem!!!! Na, ki hívott el?? - mondta beállva a nővére elé Ayame.
 - Semmi, nem lényeges! - mondta kerülve a témát Yumiko.
 - De igenis az!! Na, mond csak el!! - mondta Ayame úgy mint aki rögtön belehal a kíváncsiságba. - Ha nem mondod el akkor... hmm... áhh... semmi nem jut eszembe... de attól még el kell mondanod!
 - Hát... izé... I-Ichi...go... - mondta fülig pirulva az Usagi testvérek idősebb tagja. Ayame most látta nővérét először ennyire zavarban... pedig már jó pár éve ismeri a nővérét!
 - Komolyan?? - kérdezte óriási mosollyal az arcán a húga.
 - I-igen...

Na, mára csak ennyit...  folytatása holnap lesz majd ennek a kis történetnek ;) Írjatok kommenteket, és kérdéseket a "Kérdezz a fanfic-ről és én válaszolok ^^" rovatba :) Valamint oldalt is szavazzatok arra, hogy kiket párosítanátok össze! És még egyszer Békés, Boldog Ünnepeket Kívánok nektek!! :)

10. fejezet - Szerelem??

 - Ő itt az új osztálytársatok! -mondta és beléptem egy széles mosollyal az arcomon.
Mikor beléptem megláttam Kurosaki Ichigot és azt a fekete hajú halálistent akit azt hiszem Rukiának hívtak, és hitetlenkedve bámultak rám.
 - Jó reggelt osztálytársak!! - mondtam és meghajoltam.
                                                                                                                                
   Utálok, jó kislány szerepben lenni! Mondtam már? Igen? Nem baj elmondom még párszor úgy is...
 - A neve Kunuzuke Zoe! Kérlek vezessétek majd körbe az épületben és legyetek vele kedvesek, hiszen csak most költözött a városba így ismerősei sincsenek itt. - öh, azt kétlem. És nem, hogy csak a városban vagyok ú hanem a világban is... - Na, nézzük, hova tudnál leülni... áh, ott az ablak mellet van egy üres pad! Akkor az lesz a te helyed.
 - Értettem. - mondtam és az új helyemre vonultam erőltetett mosollyal az arcomon. Úgy láttam, hogy ugyanígy "szenved" a drága Kurosaki is. Szerintem most éppen az járhat a fejében, hogy hogyan kerülhetek ide. Vagy éppen a képzeleteiben öl meg, ki tudja? De nem is nagyon érdekel hiszen nem azért jöttem, hogy pátyolgassam a lelki világát!
                                             Ez alatt Las Noches-ben                                                
 - Aú??! - mondta Nick még mindig azzal az elszánt és pimasz mosollyal az arcán. - Gondolom ezzel most elakartál intézni, igaz?? - emelte fel egyik szemöldökét. - De, le kell, hogy lombozzalak, engem nem lehet ilyen egyszerűen eltenni láb alól!! - mondta majd kirántotta Aizawa kardját a hasából. - És ha már küzdesz, küzdj rendesen, utálom az ilyen lesi csapásokat!
 - Chö... - Aizawa most csak ennyit tudott mondani. - Most komolyan te papolsz nekem arról, hogy hogyan kell tisztességesen küzdeni??
 - Hallottad, nem? - Aizawa már léggé ideges volt már mikor visszajött de Nick erre rátett egy lapáttal még. - És különben is a szánalmas kis "mestered" nincs itt, hogy kihúzzon a csávából, mi? Mi lenne, ha téged is bezárnálak Ayame mellé? Ameddig nem jön a kis Usagi el lenétek, ott, nem? Aztán megjön, megölik, és titeket is. Sőt, inkább először kínozni kéne valamivel amibe nem hal bele túl hamar. - mondta, de olyan volt mintha csak hangosan gondolkozna.
 - KUSSOLJ!!!!!!! - Kiáltott rá Aizawa akinek már elege volt Nick hülyeségeiből és nem bírta tovább, elszakadt nála a cérna. - Nem beszélhetsz így róla! Nem is ismered!! Semmit nem tudsz róla!
 - Oh, szóval szerelmes vagy belé, mi??!! - mondta Nick egy nagy vigyorral az arcán.


Írói "közlemény":
Sajnálom, hogy most csak ennyire futotta tőlem, de éppenséggel nem vagyok a toppon (antibiotikumot kell szednem O_O) és időm sem volt most rá annyira.
Viszont a következő fejezet hosszabb lesz (sokkal) és a Karácsony közeledte miatt egy karácsonyi különkiadás lesz :) Tele karácsonyi képekkel, (természetesen a szereplőkről). Addig is mindenkinek kitartást az iskolában! Sziasztok :D

8.-9. fejezet - Meglepetés! Ő itt az új osztálytársatok!

- Van egy ilyen lakás itt a közelben, innen kb. félóra de közel van ahhoz a két helyhez, olcsó, csendesnek csendes de nem annyira mint az ember azt várná. Megnézzük?
 - Persze!
 - Rendben, akkor jöjjön kisasszony. -mondta és mutatta az utat.
                                                                                                                                          
  A háznak a környéke nagyon szép volt, a házzal szemben egy park áll padokkal, fákkal bokrokkal és rengeteg színes virággal, ha az ember akárcsak egy pillanatra is ránézett megnyugvást érzett.
Közben bementünk és rengeteg lépcsőn kellet felmennünk az egyik emeletre. Engem egyáltalán nem fárasztott de láttam, hogy az idős bácsinak kicsit nehezére esik felsétálni.
 - Jól van? -kérdeztem.
 - Persze, soha jobban. - válaszolta kissé lihegve. Legszívesebben felfutottam volna vele, hogy ne kelljen megtenni-e az elkövetkező jó pár lépcső fokot, de nem tehettem. Hiszen egy tinédzser lány nem futkos idős bácsikkal a nyakában!!
 - Hányadik emeletre megyünk fel?
 - A harmadikra.
 - Akkor már csak egy emeletet kell sétálni, igaz?
 - Igen, csak nem földszintre szeretett volna költözni kisasszony?
 - Ja, nem, nekem mindegy hányadikon van, csak érdeklődtem. - mikor felértünk az idős bácsi balra fordult elindult egy ajtó felé ami felett a "316" van írva. Beletette a zárba a kulcsot, elfordította benne és kinyitotta az ajtót.
 - Menjen csak be, kedves. - mondta és arrébb állt az ajtó elől, hogy betudjak menni. Bementem a lakásba és mikor először körül néztem megláttam az asztalt a szoba közepén, ami egy ablak mellet volt mellette kanapéhoz hasonlító székek voltak. Ha jobbra fordultam megláttam egy "spéci" konyhát és egy ajtót, baloldalt egy hűtő volt és két ajtó. Elindultam a két ajtó irányába és benéztem oda amelyik közelebb volt. A kis fürdőszobába csak egy kisebb ablakból jött be fény, de ez így is eléggé bevilágította. Volt ott egy kád körülötte rózsaszín átlátszó függönnyel. Volt ott egy kis kézmosó és a falon a csempék nagyon szép mintásak voltak, olyan olajfestményszerű volt a mintája. A padló pedig krém színű volt. Ennek a fürdőszobának az összképe nagyon tetszett. Majd kimentem, becsuktam az ajtót és a másik ajtót kinyitottam és bementem. Az egy hálószoba volt, a fal gyönyörű zöld volt, és a hatalmas ablakokat nagy világos kék függönyök vették körbe. A padló parkettázva volt és afféle barna színe volt, a szobában volt egy íróasztal, egy francia ágy mellette egy fekete éjjeli szekrénnyel.
A tv az ággyal szemben volt, de a szekrény az ablaktól nem messze. Úgy gondoltam eddig ez a lakás gyönyörű. Már csak egy szobát kellet megnéznem, így átmentem abba az egy szobába amit még nem néztem meg. Beléptem és hatalmas napsugár sütött hirtelen a szemembe, a kezemmel gyorsan eltakartam a szememet.
 Ez a szoba nem volt túl nagy, -talán gardróbnak használták az előző lakók- gondoltam mivel a falon polcok, és kisebb szekrények voltak.
 - Hogy tetszik önnek, kisasszony? - kérdezte az előszobából az idős úr.
 - Nagyon tetszik, mennyi lenne ha kibérelném?
 - Havonta lenne 30.000 yen.
 - Remek, akkor szeretném kibérelni ezt a lakást.
 - És mikor költözne be?
 - Ma lehetne?
 - Persze, a lakbérnek most csak a felét kell majd kifizetnie.
 - Ez jó hír, és mikor kéne majd kifizetnem?
 - Mivel mint mondta csak ma kapott állást ezért hónap elején kéne befizetnie majd mind a kettőt, szóval összesen 45.000 yent.
 - Értem... köszönöm szépen!
 - A kulcsokat estére lemásoltatom, addig nyugodtan rendezkedjen be. - mondta és elindult az ajtó felé.
 - Nagyon szépen köszönöm uram! - mondtam és elment. Már csak egy nagyobb ruhatárat kell szereznem és egyenruhát... ameddig visszajön az idős bácsi beszerzem őket.

                                              2 órával később                                              
  Már egyre jobban megy a ki- és be mászás ebbe a póttestbe. Ami jó mert így legalább könnyebb beszereznem a ruhákat addig ameddig nem lesz pénzem, utána természetesen visszaviszem... (vagy nem). Megszereztem az egyenruhát is, ami szürke volt... volt hozzá egy masni, blúz, szoknya, egy mellény és egy kabátszerű dolog is. Nem tudtam elképzelni, hogy tudnak egész nap ebben lenni a diákok. De muszáj lesz felvennem ha Kurosaki közelébe akarok férkőzni. Közben kopogtattak.
 - Szabad?? - hallottam meg a bácsi hangját, akiről időközben kiderül, hogy Muto Osuya-nak hívják.
 - Igen, Muto-san! - mondtam és belépett.
 - Itt vannak a kulcsok. - majd elmagyarázta melyik-melyik zárt nyitja.   Mikor Muto-san elment már este nyolc óra volt, úgyhogy utána bezártam az ajtót és elmentem aludni.
    Másnap reggel korán keltem, felvettem az egyenruhát, ettem és elindultam az iskolába. A táskám könnyű volt mivel nem volt benne semmi, a csörgőmön kívül, mivel a tankönyveket csak ma kapom meg. Az igazgató még tegnap gyorsan bemutatott minket egymásnak az "új" osztályfőnökömmel, aki egy eléggé furcsa nő. Azt mondta, hogy csak az óra kezdése előtt csak öt perccel menjek be, és odaadja a könyveket és elmondja az osztálynak, hogy új osztálytársuk les, és csak az után mehetek be... Én meg le okéztam, hogy nekem mindegy.
   Pont 5 perccel nyolc óra előtt értem oda és bementem az osztályfőnökhöz, aki láthatólag már előkészítette nekem a tankönyveket az asztalára.
 - Jó reggelt! -mondtam és meghajoltam.
 - Jó reggelt! - mondta vissza. - Ezek itt a könyveid tedd el őket majd gyere az osztály terem elé és mikor hallod, hogy azt mondom "Ő itt az új osztálytársatok!" gyere be, oké?
 - Értem.
 - Akkor majd gyere! - mondta és elment.
Eltettem a könyveimet majd elindultam az osztályterem felé. És nagyjából maximum másfél percig álltam ott meghallottam a bűvös mondatot.
 - Ő itt az új osztálytársatok! -mondta és beléptem egy széles mosollyal az arcomon.
Mikor beléptem megláttam Kurosaki Ichigot és azt a fekete hajú halálistent akit azt hiszem Rukiának hívtak, és hitetlenkedve bámultak rám.
 - Jó reggelt osztálytársak!! - mondtam és meghajoltam.

Goooomeeeeeeneeeeeee!!!!!!

Sziasztok ._.""
Lécci, ne harapjátok le a fejemet ><"" Tudom, hogy réges-régen (egy messzi messzi gaaxisban) írtam utoljára új fejezetet, de nemvolt időm rá ._. Mert folyton csak a tanulás, tanulás és persze a tanulás volt most mert megállás nélkül Témazárókat írattak velem. De most egy ideig nem lesz úgyhogy visszatérek és remélem  ezek után is olvassátok majd a ficimet :)

U.I.: És még egyszer Gomennnnneeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!!! ˇ.ˇ"""

Filler?? Na, még mit nem...

Az elmúlt, pár napban kérdeztétek páran. hogy mivel az előző részben nem az egyik fő dologról nem volt szó: Nick-ről és Aizawa-ról... és, hogy ebből kifolyólag talán most valami filler szerű dolog jön meg hasonló...
Hát ami azt illeti elgondolkodtam egy vicces kis filler részről de csak EGYRŐL, de, úgy döntöttem, hogy az, csak később jön, mert most Yumiko lakás, iskola és állás szerzésének részei ennek éppen leget tesznek ^^
De, megnyugtatom azokat akik már várják Ichigo és Yumiko találkozását az iskolában, mert örömötökre nem sokára sor kerül rá ;) Sőt, ami azt illeti még ma, megfog történni. És, mielőtt valaki rám írna facebookon, hogy,: "mi fog történni?????????????????" (mert volt már ilyen, mondjuk nem zavart) elmondom, hogy még én sem tudom...
Na, de ezt nem úgy kell érteni, hogy semmit nem tudok róla, kifejezetten csak azt nem tudom, hogy hogyan írjam le. Mert elképzelni meg lerajzolni kifejezetten könnyű, de, hogy leírni... Mert ha úgy írnám le ahogy elképzelem eléggé furán lennének megfogalmazva... el sem hiszitek, hogy egy "rövid" fejezet megírása mennyi időt vesz igénybe. Nekem egy rövidebb rész nagyjából olyan 2-3 órát vesz igénybe, az utóbbi rész csaknem 5 és fél óra volt... Gondolom most azt kérdezitek, hogy ebben mi tart ennyi ideig, de egy fejezet írás során sokszor eszembe jut a történet 1000 féle verziója és át kell gondolnom, hogy melyiket írjam le + egy rész írása alatt sokszor szembe jut egy új dolog, és el kell döntenem, hogy ebbe írjam bele vagy legközelebb, és akkor is hova... De, ezen kívül még sajnos az "ihlet"-em is nagyon sokszor elmegy...
Huh, jól elkanyarodtam a témától...
Viszont, a következő fejezetig, puszi nektek ^^
Iratkozzatok fel a Twitteremre :D
https://twitter.com/HinamoriC

7. fejezet folyt. - Iskola, Munkahely, Lakás keresés... én ezt nem így terveztem!

- Abban a szobában az összes többivel együtt -mutatott egy ajtóra a legyezőjével. Itt az esélyem, hogy elvigyek egyet. Mikor elindult a fiú én is utána mentem ám olyan gyorsan, és halkan, hogy szinte láthatatlan voltam számukra. A szoba tele volt póttestekkel így felkaptam egyet ami még nem vette fel senki alakját és elmentem vele.
                                                                                                                           
  Mikor eléggé messze voltam tőlük megálltam, és megpróbáltam rájönni hogyan kell használni ezt az "izét".
 - Meg kellet volna néznem hogyan bújnak bele... - sóhajtottam. Mi lenne ha mondjuk be másznék a szájá... ja, tényleg most még szája sincs (=.=)... és ha megölelem vagy valami? Közben magamhoz öleltem a póttestet és megpróbáltam belemászni eléggé furcsa volt és nehéz. Mintha valami levedlett bőrt akartam volna az alakomra formálni és benne maradni. Oké, nem tudom, hogy az milyen lehet mert még nem csináltam, de gondolom nem áll túl messze ettől az érzéstől. Rá 10 perccel végre sikerült belekerülnöm és az felvette az alakomat.
 - De furcsa érzés... viszont nem maradhatok ebben a ruhában, mert eléggé furán fognak rám nézni az emberek... de honnan szerezzek ruhákat? Hmm... ez a világ más mint amiben én éltem tehát nem használhatok olyan ötleteket amit akkor tettem volna. De akkor mégis honnan szerezzek...
Áh, úgy hallottam, hogy ha jelentkezel egy iskolába kapsz egyenruhát is! Akkor csak jelentkeznem kell oda ahova Kurosaki jár és... vagy, nem úgy volt, hogy nekem kéne beszerezni? Ez a világ túl bonyolult nekem... Viszont akkor most nyúlok valahonnan valami ruhát aztán jó fej leszek és visszaviszem. De akkor előtte ki kéne szállnom ebből az izéből megint. Kiszálltam megint azzal a fura érzéssel körítve és elrejtettem a póttestemet. Majd pedig elmentem ruhát szerezni, egy izé, hogy hívják? Boltba... Tele volt olyan ruhákkal amiket az én világomban nem is ismertünk csak azok a "kardigánok" voltak hasonlóak. Viszont meg kell mondanom nagyon jól néztek ki. Hátra mentem mivel ott nem voltak emberek és ebből kifolyólag nem látták, ahogy egy ruha lebeg és elmegy... szívrohamot is kapnának. Tehát muszáj onnan ruhát szereznem, az ajtóra ki volt írva, hogy "Raktár", bementem és választottam egy fekete rövid nadrágot (sort), és egy kék vékony ujjú pólót (spagetti pántos topp), meg persze gy olyan fekete csizma szerű dolgot (fekete csuka), és leléptem. Visszamentem a póttestemhez, és megint belemásztam. Utána felvettem a ruhákat és elmentem, jelentkezni abba az iskolába amelyikbe Kurosaki is jár, aztán valami pénzt is kéne keresnem ám... meg lakást és ehhez hasonlókat, amik alapból kellenek egy embernek. Viszont akkor a koromat kéne kitalálnom hmm... mennyi is lehet Kurosaki? Talán... 17 vagy 16? De ha megnézem az iskola névsorát csak megtudom. Közben egyre közelebb kerültem az iskolához ahonnan Kurosaki lélekenergiájának a nyomai voltak. Szóval ismételjük el újból, a nevem Kunuzuke Zoe, egyedül élek, kb. 16 éves vagyok, hobbim a... nem tudok leírást adni magamról... Remélem ő teszi fel a kérdéseket. Közben odaértem és megálltam az iskola előtt. Bementem és megkerestem azt a termet ahonnan Ichigo lélekenergiájának nyomait éreztem. És az osztály táblájából kifolyólag kiszámoltam hány évesnek kell lennem.
  Majd bekopogtam egy "Igazgatói Iroda" feliratú ajtón mivel azt hallottam, hogy náluk kell jelentkezni. Valaki pedig biztos volt bent mert éreztem a lélekenergiáját.
 - Jöjjön be! -hallottam az ajtó túloldaláról. Bementem és megálltam az ajtóban, majd neki kezdtem a mesémnek.
 - Jó napot Igazgató úr! A nevem Kunuzuke Zoe és jelentkezni szeretnék az ön iskolájába mivel most költöztem ide, nem volt időm bármit is elintézni.
 - Rendben van, üljön le. - mondta én pedig leültem egy vele szemben lévő székre. Ezek szerint bevált a mesém. - Akkor feltenném önnek a kérdéseket amire csak válaszolnia kell majd pedig eldöntöm, hogy felvesszük-e vagy sem.
 - Értem, és köszönöm szépen! - adtam elő a jó kislányt.
 - Hány éves?
 - 16, vagyok.
 - Á, szóval a 13 tanfolyam.
 - Igen.
 - A nevét már elmondta így nem kell elismételnie. Anyja neve? - anyja... szomorúan nyeltem egyet és folytattam.
 - Kunuzuke Emiko. - anya... rég hallottam ezt a szót.
 - Hol lakik?
 - Mivel most költöztem ide nincsen, még hol laknom...
 - A szülei nem tervezték meg az ide költözést?
 - Nem, mivel nem élnek... Egyedül vagyok.
 - Sajnálatos, részvétem.
 - Köszönöm.
 - Telefonszám?
 - Nincs telefonom...
 - Születési hely és idő?
 - 1994. május 25.-e.
 - Eddigi Iskolák?
 - Magántanuló voltam eddig.
 - Értem, akkor csak ennyi lenne.
 - Köszönöm, és mikor tudom meg, hogy felvettek-e?
 - Most, mert felvettük.
 - Tényleg?? Ennek nagyon örülök! Köszönöm szépen igazgató úr!
 - Holnap jöhetsz is iskolába, az osztályod pedig a 13A lesz. Egyenruhát pedig majd ott tudsz szerezni - mondta és kimutatott egy boltra végre tudom, hogy hívják, és a neve az volt, hogy: "Egyenruhák középiskolába". Ennél egyértelműbb már nem is lehetett volna.  (-.-)
 - Köszönöm, hogy megmutatta, Igazgató úr! Akkor én mennék is.
 - Menjen csak holnap majd találkozunk!
 - Viszontlátásra igazgató úr!
 - Viszontlátásra! - azzal kifordultam az ajtón és elmentem. Végre vége a folyton vigyorgó jó kislánynak. Remélem ez azaz osztály amelyikbe ő is jár. Akkor viszont be kell szereznem a egyenruhát meg valami lakást és állást keresni.
  Elmentem egy iskolához közeli kávézóba ahova ki volt írva, hogy "Pincért/Pincérnőt felveszünk". Úgyhogy rögtön bementem és a pulthoz léptem.
 - Jó napot! Az állásra szeretnék jelentkezni. -mondtam egy széles mosollyal.
 - Rendben, máris szólok a főnöknek. - mondta a kiszolgáló.
 - Köszönöm. - majd elment és nem sokkal utána visszajött.
 - A főnök azt mondta menj be, úgyhogy azon az ajtón tudsz bemenni.
 - Értem, Viszontlátásra! - köszöntem el.
 - Viszontlátásra! -bekopogtam azon az ajtón és az egész kikérdezés kezdődött elölről.                                      Az állás interjú után                                   
 - Mekkora mázli, hogy felvett ő is! - "Mivel most sürgősen szükségünk van egy új emberre felveszünk" hangoztak el a főnök szavai a fejemben. - A mai nap nem is lehetne jobb. Vagyis, de... csak ahhoz kéne még egy lakás is. - Mivel nem tudtam, hogy hol lehet lakást szerezni megkérdeztem egy embert aki azt mondta, hogy egy ingatlan irodát keressek. De mondhatott volna egy konkrét helyet is ahol van. Úgyhogy elmentem keresni egy üzletet ahova ez volt kiírva, és kb. 25 perc séta után találtam is.
  Bementem és köszöntem. Majd előjött egy idős úr aki szintén megkért arra, hogy üljek le és ismét elkezdett kikérdezni pár dologról.
 - És? Milyen lakást szeretne?
 - Egy nem túl nagyot, valami csendes helyen, az iskola és a munkahely közelében.
 - Szóval ezen a környéken?
 - Igen.
 - Rendben és megszeretné venni vagy csak bérelni?
 - Bérelni szeretném.
 - Értem, és mégis milyen áron?
 - Hát, 80000 yen a fizetésem tehát valami olcsót.
 - Van egy ilyen lakás itt a közelben, innen kb. félóra de közel van ahhoz a két helyhez, olcsó, csendesnek csendes de nem annyira mint az ember azt várná. Megnézzük?
 - Persze!
 - Rendben, akkor jöjjön kisasszony. -mondta és mutatta az utat.

Már megint...

Sziasztok ^^
Most egy hét szünet lesz mivel eléggé beteg lettem, és még a géptől is eltiltottak ._.
Amint visszatérek folytatom az írást :)
Addig is sziasztok ^^

7. fejezet - Emberi élet és fraccion harc

- Vigyázz a húgomra és amikor kell védd meg.
- Értettem, ezt fogom tenni. És akkor ha nem bánod vissza is megyek.
- Menj csak. - Én addig itt fogom edzeni Kurosaki Ichigot...
                                                                                                
  Aizawa megnyitott egy Gargantát majd elment. Most a húgom rá van bízva... de megbízom benne és abban, hogy tud rá vigyázni. Viszont annak a fiúnak a lélekenergiája eléggé gyenge de mégis érződik, hogy túléli. Eléggé kemény fából faragták. Ezért is lesz rá szükségem, Aizen ellen.
Viszont nem maradhatok lélek testben, szereznem kell egy póttestet. Szóval ha találok valahol valamit amibe beköltözhetek akkor, valahogy bele kell bújnom... csak nem tudom, hogyan kell csinálni mert emberként ugye nem kellet póttestekben járkálnom, és most járok először itt lélekként.
Valahonnan biztos szerzik a halálistenek... szereznem kell onnan. Vagyis csak követem őket a lélekenergiám teljesen elrejtve, ami könnyű. A csengőm akármennyit képes elrejteni a lélekenergiámból.
Ezért "átállítottam" így engem már nem lehetett érezni. A járásomat meg szintúgy nem lehet hallani, nem hiába vagyok MacskaDémon. Majd elindultam oda ahonnan éreztem a halálisteneket...
                                           Ez alatt Las Noches-ben                                
- Tehát az élők világában maradt?
- Igen, Aizen-sama, Usagi-sama minden erejével azon van hogy felmérje a fiú képességeit.
- Meglepő, hogy nem a húgát akarja kiváltani most valamivel... Elmehetsz Aizawa.
- Értettem, Aizen-sama. - Aizawa elindult vissza a mestere szárnyához. Majd egy kis gondolkodás után elment onnan a 3. toronyba, oda ahol Ayamet őrzik.
- Aizawa mit keresel itt? - mordult rá Nick Kimitten aki az egyik őre volt a sok közül a toronynak, megelőzve az esetleges szöktetést persze mint mi tudjuk, hogy teljesen feleslegesen, mert Yumiko úgy is elhozza majd onnan nemsokára.
- Nick menj el az utamból, a mesterem utasított rá, hogy beszéljek Ayame-sannal!
- A mestered Usagi szökésben van, az egész "ott maradt felmérni az erejét" valami kitérés az igazság elől, nem?! A mestered gyáva és megfutamodott!! - Aizawa a falnak nyomta és kezét Nick nyakára szorította.
- Mégis, hogy mersz így beszélni a mesteremről, rohadék?!
- Nem látsz jól? Ő egy hazug, kihasznált téged, Ayamet, és mindenki mást is ebben a világban.
- FOGD BE A SZÁD!!! - majd Aizawa kardját Nick hasán átszúrta aki most nem úgy reagált mint mikor Yumikoval harcolt, most arcán pimasz mosoly villant fel, és egy válasz csapást indított.
                                 Az élők világában                             

  Hát nem oda jutottunk mint vártam, egy ember lányhoz jöttek amiben semmi különleges nincs a szokatlanul nagy lélekenergiáján kívül. De nem hiszem, hogy bármire is képes lenne. Benézni meg nem nézhetek mert akkor észrevennének. Ekkor megéreztem ahogy a lány lélekenergiája erősebb lesz, és mondott valamit amit nem igazán értettem. Valami védőpajzsról hablatyolt és most már muszáj volt benéznem ezért gyorsan bepillantottam és egy sárga burkot láttam ami fölött a lány tartotta a kezét és benne pedig Kurosaki volt. Vajon mit csinál? De rögtön választ is kaptam mert láttam, ahogy sebei elkezdenek nyom nélkül begyógyulni.
- Én elmegyek Urahara-sanhoz. -állt fel a vörös hajú Shinigami.
- Menj csak Renji. -mondta a fekete hajú lány. Utána a Shinigami eltűnt gondolom azzal a villámlépéses cuccal. Elindultam utána, és könnyen beértem persze feltűnés nélkül. Egy kis bolthoz érkeztünk amit "Urahara Bolt"-nak hívtak. A Shinigami bement, én pedig követtem de most már jobban kihasználtam "macska énem" adottságait, és hasznosítottam az ahol a fej befér ott a test is, szabályt.
- Jó napot Urahara-san! -szólt Renji, egy idős szőke kalapos úrnak, aki legyezte magát.
- Á, üdvözlöm Abarai-san! Mi történt? -monda egészen boldogan.
- Ichigot teljesen szétverte egy Espada.
- Valóban? Hányas számú Espada?
- Az egyes, nagyon erős volt. Ha valóban ez egy Espada ereje akkor nagy bajban vagyunk. Az a sima arrancar is simán legyőzte volna ha nem veszi át az Espada.
- Ez sajnálatos, ezek szerint Kurosaki-san egy kis edzésre szorul. -mondta, nem épp sajnálkozva.
- Pontosan, egyébként hol van a póttestem?
- Abban a szobában az összes többivel együtt -mutatott egy ajtóra a legyezőjével. Itt az esélyem, hogy elvigyek egyet. Mikor elindult a fiú én is utána mentem ám olyan gyorsan, és halkan, hogy szinte láthatatlan voltam számukra. A szoba tele volt póttestekkel így felkaptam egyet ami még nem vette fel senki alakját és elmentem vele.

Rejtvény o.o

Sziasztok ^^
Ma rajzolgattam kicsit elemezgettem egy kicsit részletesebben is a folytatást és, rajzoltam is hozzá :)
Nos, a kép egy kicsit morbid lett x'D De, nektek éppen elég arra, hogy felmerüljön pár kérdés és ezt nem hagyhatom ki *-* Tessék találgatni és megjegyzést írni :)

Egy kis változtatás...

Sziasztok ^^
Volt egy kis változtatás a szereplőkön (nem valami óriási, nyugi), kezdjük is szép sorban a változásokat:
Yumikonak valami új frizurát varázsoltam mert a régit csak egyszer tudtam lerajzolni jól és soha többször><"
De, csak annyi lett, hogy kiengedtem a haját és kész ^^
Ayame: A szemszíne egy árnyalattal sötétebb lett mert a régi kiütötte a szememet a helyéről x'D
Ééés... asszem csak ennyi a változtatás... jé azt hittem többet változtatok majd, de nem ><"
Mindegy, addig is szeretném itt megköszönni azoknak akik rendszeresen olvasnak engem, szavaznak illetve megjegyzéseket írnak. Lehet, hogy nektek csak egy szavazat, egy komi vagy egy kis olvasás de nekem nagyon jól esik mikor feljövök és látom, hogy van egy megjegyzésem és örömmel olvasom el. Vagy amikor új szavazat érkezik valamelyik kérdésre, azokat is örömmel nézem meg, hogy mire szavaztatok, illetve a követőimnek is nagyon köszönöm, hogy követnek mert jól esik tudni, hogy valakit érdekel a firkálmányom ^^ De, persze a többieknek is köszönöm akik ezektől függetlenül olvasnak engem és pl. Facebook-on megköszönik a fejezeteket, megdicsérik, hogy jó lett, és a szereplők is szimpik nekik.
Úgyhogy mindenkinek aki valaha is járt már ezen a blogon:
KÖSZÖNÖM! ^^
THANK YOU! :)
DANKE! :)
Ti adtok erőt nekem a folytatáshoz amikor nem tudom mi legyen ;)

6. fejezet folyt. - Elszabadult Démon avagy az új mentési terv

- Semmi, de akkor hadd mutassak neked én is egy dolgot... a Ressureccion-omat. Karmolj, Hömon rensa sa ma no neko [ejtsd: Hőmon renszá szá má no neko].- mondtam és a csörgőre tettem a kezemet amit összetörtem és elszabadult a lélekenergiám.
                                                                                                                                   
  Mikor az egész lélekenergiám előtört mind összeestek az erejétől.
- Megmondtam, hogy nincs esélyed, Kurosaki. Különben is egyenlőre nem engedték meg, hogy megöljelek, úgyhogy muszáj élve elvinnem téged.
- Nem... fogok veszíteni... ellened. -mondta és elkezdett harci alakot felvenni.
- A te és az én erőmet fényévek választják el. Törődj bele és add fel.
- Soha, nem fogom hagyni, hogy egy hozzád hasonló Hollow legyőzzön.
- Akkor mi lenne ha átlyukasztanám a mellkasodat és úgy vinnélek Las Nochesbe?
- Csak hajrá. -mondta vakmerően. Ez a fiú, nagyon elszánt és erős de egyenlőre nem eléggé ahhoz, hogy engem vagy akár Ayizawat legyőzze. De, ha edzené egy kapitány szint feletti "ember" akkor még erősebb lehetne. De, most nem azzal kell foglalkoznom, hogy miként lehetne erősebbé tenni, hanem, hogy elvigyem... vagy... -hasított belém egy ötlet- felhasználhatnám Ayame megmentésére is. Neki futottam és nem sértettem fel súlyosan csak, erősen belekarmoltam a karmaimmal.
- Ichigo!! - jött egy kiáltás az oldalukról egy lánytól, akinek fekete rövid haja volt, aminek egy tincse átment az arcán.
- Még bírom, addig biztosan ameddig feloldják.
- De, Ichi... -kezdett bele a lány.
- Nyugi, nem fogok elpatkolni. -mondta és még ilyenkor is rátudott mosolyogni arra a lányra. -aakor folytassuk, Usagi.
- Rendben. -megint felvette azt a maszkot és eltűnt, de most gyorsabb volt. Hol lehet? Fölöttem? Alattam? Mögöttem? Előttem? Balra? Jobbra!! Elugrottam, de még most is gyorsan reagált és máris mögöttem volt. Francba!
- Espada Cero!! -kiáltottam és most a lábamból vittem be neki egyet.
- ICHIGO!!!! -kiáltották kórusban a társai. Mikor eltűnt a füst láttam, hogy a földön fekszik és még levegőt is alig vesz. Szinte... haldoklott.
- Ayizawa!!
- Igen, Usagi-sama? -kérdezte és mellettem volt.
- Elmegyünk.
- És a fiúval mi lesz?
- Túl gyenge ahhoz, hogy bármire használhassa Aizen.
- Értem. Akkor visszame... -kezdte de én a szájára csaptam a kezem és elvittem Sonidoval, nagyon messze. És amikor eléggé messze voltunk, belekezdtem.
- Ayizawa te visszamész Las Nochesbe és elmondod Aizen-sama-nak a történteket két dolog kivételével.
- Mi lenne az a dolog?
- Az, hogy majdnem megöltem a végén, és, hogy használtam az Espada Cero-t ellene.
- Értettem, Usagi-sama, számon lakat ezekkel kapcsolatban.
- Köszönöm, Ayizawa. -mondtam és kinyújtottam a tenyeremet magam elé, ahol elkezdett megformálódni a csengő és minnél több látszottt a csengőből annál kevesebb volt a ressurecion alakomból, amikor a teljes csengő megvolt legyintettem a karommal és a szíja is visszatért. Akkor pedig visszatettem a nyakamba. - Ayizawa, kérhetnék még egy dolgot?
- Bármit megteszek, Usagi-sama!
- Vigyázz a húgomra és amikor kell védd meg.
- Értettem, ezt fogom tenni. És akkor ha nem bánod vissza is megyek.
- Menj csak. - Én addig itt fogom edzeni Kurosaki Ichigot...

6. fejezet - Yumiko vs. Ichigo

  - Az első Espada... -nézett rám az összes halálisten és a szemükben az ijedtség, a félelem, és a nyerni akarás látszott.
- Mégis mit akar tőlem az első Espada??
- Mint mondtam, elakarlak vinni Las Noches-be, Aizenhez.
                                                                                                                      
- Értem, és mégis mit akartok velem tenni? -kérdezte.
- Kezd elegem lenni önmagam ismétléséből. Látom, hogy a hülye felfogásodon nem lehet segíteni, úgyhogy mi lenne ha helyre ráznám az agyadat?
- Gyere csak, ha nagyon megakarsz halni! -mondta a Shinigami.
- Úgy látom nem fogtad fel kivel beszélsz... Shinigami.
- Erőkorlát feloldást kérünk, az egész Hitsugaya csapatnak! -mondta a vörös lány.
- Ameddig feloldják az erőtöket én lefoglalom.
- Vigyázz Kurosaki, ő a legerősebb Espada! -mondta a fehér hajú törpe.
- Tudom. Getsuga Tenshou! -kiáltotta el magát és ezzel egy támadást indított felém.
- Hasz-ta-lan. -mondtam és magam elé tartottam a kezemet ezzel teljesen szerte oszlatva a támadást. - Ez lett volna a támadásod? Eléggé gyenge mit ne mondjak. -nekem futott és eltünt, hol lehet? A hátam mögött! Gondoltam és a kezemet a hátamra emelve kivédtem a támadást amin ő eléggé meglepődött. - Ez a hyori a legerősebb az egész Espada-ban, lehetetlen akár még megkarcolnia is egy olyan szánalmas teremtménynek mint te.
- Azt te csak hiszed. Getsuga Tenshou!
- Mondtam, hogy hasztalan. -és Cero-t indítottam felé a tarkómból. Amit megpróbált kivédeni, de még ha kitudná is ennyire közelről lehetetlen sérülés nélkül megúszni. Majd pedig lihegve sérülésekkel tele láttam újból a csapata mellet.
- Ichigo! -szólt a vörös hajú fiú.
- Semmi baj, Renji még tudok harcolni.
- Használd a Ban Kai-od Kurosaki Ichigo. -mondtam.
- Ha ennyire látni akarod, tessék. Ban...Kai!! -kiáltott és a lélekenergiájának az auráját most gonoszság vette körül. Mi lehet ezzel a fiúval?
- Ilyen kicsi Ban Kai? Na, ne nevettes.
- Hadd mutassak még valamit -mondta és a kezét a homlokához tette, ahol fekete Reitatsu gyűlt össze és mikor azt végig húzta az arcán egy... egy Hollow maszk volt ott. Ő... csak nem egy Vaizard? - És most... Getsuga Tenshou!!! -szólt újra de most ez a lélekenergia gonoszabb, erősebb, és pusztítóbb volt, és a támadása olyan volt mint az Espada Cero.... A kezemet megint ki tettem de most nehezebben tartottam meg.
  - Na, még mindig gyenge vagyok?
- Te egy Vaizard vagy, igaz?
- És akkor mi van?

- Semmi, de akkor hadd mutassak neked én is egy dolgot... a Ressureccion-omat. Karmolj, Hömon rensa sa ma no neko [ejtsd: Hőmon renszá szá má no neko].- mondtam és a csörgőre tettem a kezemet amit összetörtem és elszabadult a lélekenergiám.

Különkiadás 4. fejezet-folyt és 5. fejezet!

 - Ember? Mit szeretne ön tenni egy emberrel?
  - Csak hozd el, ő nem egy átlagos ember, egy Shinigami, pontosabban Shinigami helyettes.
  - Értem. Elhozom őt önnek. - Utálom bántani a Shinigamikat...főleg miután olyan kedvesek voltak velem, mikor ember voltam.
                                                                                                                                
  Nem túl nagy örömmel, de elmentem összeszedni valahonnan a fraccionomat. De ami ezt illeti nem láttam már 6 napja, nem is csoda, hogy nem tudom hol van.
- Aizawa!! -kiabáltam de nem jött egyszer sem olyan válasz, hogy: "Ó, Usagi-sama itt vagyok, mit szeretne csinálni?!".- Aizawaaa! - és utána valaki kirontott a szobámból.
- Ó, Usagi-sama itt vagyok, mit szeretne csinálni?!-na, ne ez csak valami vicc, ugye?? vágtam fura arcot- Azt hittem eltűnt, mert amikor bementem a lakosztályába Ön már nem volt ott. Ami eléggé furcsa mert amikor kijöttem ön még ott volt.
- Amikor kijöttél?
- Igen, tudja Neliel-sama és én ápoltuk önt. - Ezt, hogy-hogy nem mondta Neliel?
- Értem, köszönöm szépen Aizawa-kun! -mondtam és meghajoltam elötte.
- Ó, Usagi-sama ez-ez igazán nem kell, nem érdemlem meg azt, hogy ön meghajoljon elöttem.
- Degogynem, azok után amit tettél értem megérdemled - mosolyogtam vissza rá boldogan.
- Igazán köszönöm Usagi-sama.
- De ezt a témát most toljuk arréb, küldetésre megyünk szedd össze magad és indulunk is.
- Milyen küldetés?
- Az élők világába megyünk, és elhozzuk ide az egyik halálistent, Kurosaki Ichigot.
- Értettem, én már most készen állok indulhatunk.
- Oké, akkor megyünk.-mondtam és megnyitottam egy Gargantát.-Kövess.-elindultam és csak sétáltam és sétáltam, utat alkotva a részecskéből.
- Wáó! Maga nagyon jól tudja irányítani a lélekenergiáját.-mondta és ámélkodott az útban amit létrehoztam.
- Köszönöm, de... ez nem a teljes lélekenergiám, tehát lehetne jobb is.
- Ennél jobb? Egyébként, ha nem veszi tolakodásnak megkérdezhetem, hogy, hogy értete azt, hogy ez nem a teljes lélekenergiája? -kérdezte.
- Ne, legyél már ilyen, vegyél kicsit lazában ha már "sama"-nak hívsz tegezz mellé, oké?
- Értettem...
- Hm?-fordultam felé felvont szemöldökkkel.
- Oké, Usagi-sama.
- Így máris jobb. Egyébként úgy értettem azt, hogy ez nem a teljes lélekenergiám, hogy ebbe itt-mutattam a nyakamon egy macskacsengőre.- elvan zárva a lélekenergám több mint háromnegyede, a kardom pedig a szíja.
- Hm? A kardja...-ránéztem-vagyis a kardod mikor először találkoztunk még a hátadon hordtad... akkor mégis mióta lett ilyen?
- Amikor rátámadtam Kanamera a teljes lélekenergiámat használtam és utána ilyenformában tért vissza.
- Értem.
- Mindjárt megérkezünk.-mondtam és megálltam.-Figyelj.-csettintettem és kinyílt a Garganta.
- Usagi-sama! Azok ott nem halálistenek?
- Azok ott?-kérdeztem és oda mutattam.
- Igen.
- Igen, azok tényleg halálistenek.
- Akkor most megküzdünk velük?
- Nem, mi egy konkrét személyért jöttünk. Indulás!-mondtam és leugrottam a halálistenek elé.
- Egy... arrancar! -mondta valami vörös csajszi.
- Usagi-sama, mit keres itt ennyi halálisten?
- Nem tudom Aizen nem mondott róluk semmit.
- Ez azt jelenti, hogy megölhetem őket? -mosolyodott el.
- Tégy amit akarsz, zöld utat kapsz. Én elmegyek megkeresni azt az Ichigot, vagy kit.
- Ichigo? Mit akartok ti tőle? -kérdezte egy vérvörös hajú férfi.
- Hogy mered letegezni Usagi-samat?? -mondta Ayizawa és előrántotta a kardját a vállától.- Ezért megöllek.
- Na, gyere!
- Abarai! -szólt rá valami kis fehér törpe, nem tudhatjuk milyen erős, ne ronts neki rögtön.
- Az a törpe a mestered? Na, ne nevettessetek. -mondta Ayizawa és neki rontott a vöröskének.
- HA???-kerekedett el a szemem. Ayizawat, megállítottam egy fiú, akinek narancssárga haja volt és halálisten egyenruhát viselt...
- Chö, szánalmas próbálkozás! -mondta Ayizawa és egy kicsit több erőt áramoltatott a kardjába.
- Ayizawa!! -szóltam rá.- Vissza!-mondtam és ő máris az oldalamon volt. 
- Usagi-sama... -nézett rám szánakozó szemekkel mert tudta valami olyat akart tenni ami nem kéne.-
- Te lennél az a Kurosaki Ichigo?
- Igen, miért akarod tudni?
- Mert magammal kell vigyelek, Las Noches-ba.
- Nagy francokat megyek én oda!
- Kár... akkor erőszakkal kell oda vigyelek.
- Próbáld csak meg.
- Nagy a szád, Kurosaki Ichigo.
- ÁÁÁÁáá! -rontott nekem azaz idióta, nagy port kavarva. Éreztem a kardja erejéből, hogy mélyen akar megvágni, majd visszaugrott.
- Szép kis próbálkozás volt, de engem nem lehet ennyire könnyen elintézni.
- Hogy...-nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Ó, igaz is még be sem mutatkoztam-mondtam és a kezemet a derekamra tettem, ahol a számom volt elrejtve, egy védőburok alá.- A nevem Usagi Yumiko, és én vagyok az-a kezemet végig húztam a számomon és újból látszott.- első Espada.
- Az első Espada... -nézett rám az összes halálisten és a szemükben az ijedtség, a félelem, és a nyerni akarás látszott.
- Mégis mit akar tőlem az első Espada??
- Mint mondtam, elakarlak vinni Las Noches-be, Aizenhez.

Pici szünet...

  Most már lassan 3 napja nem írtam új fejezetet, legszívesebben non-stop azt írnám mert imádom ezeket leírni, de a suli kezdete miatt kevesebb az időm. Ezen a hétvégén is alig lesz időm írni mert holnap találkozóm lesz, vasárnap pedig "dolgozok". Nagyon leszeretném írni ezt a folytatást mert nekem is "szar", hogy nem beszélhetek róla barátnőmnek mert ő ugye olvassa és nem akarok poén gyilkos lenni.
  Lehet, hogy most azt hiszitek, hogy most lesesz*rom az egészet de nem, amikor úton vagyok valahova mindig van nálam egy lap, füzet vagy valami ahova leírom azokat a dolgokat amik eszembe jutnak. Például ilyen jelenet volt a Nick-es harc, mert bevallom eleinte egy sima "Én, én" jelenetet akartam de az unalmas lett volna, és nem is illet volna Nick stílusához.
  De, most leírok egy kevéske dolgot rólam is, mivel eddig "rendesen" be sem mutatkoztam.
Én egy tizenéves lány vagyok, Hinamori-chan a becenevem, de a Tina, vagy Kriszti is eléggé közkedvelt megszólításom mivel Krisztina vagyok. Animézni 3 éves koromban kezdtem, és tudtam, hogy anime, mivel a nővérem mindig mondta, hogy anime, anime, anime én meg megjegyeztem, hogy ez az anime.
Kedvenc animémet egyszerű kitalálni gondolom, BLEACH :) Kedvenc szereplőmet már kevésbé mert még nem szerepelt: Hitsugaya Toushiro.
De, most ígérek egy dolgot, sokan kérdeztetek sok-sok dolgot rólam és arról, hogy miért kezdtem el írni de ezekre nem most válaszolnék, hanem holnap csinálunk egy videót és felteszem ide amiben interjút készít velem egy barátnőm.
És ígérem, ha holnap időm engedi jelentkezek egy új fejezettel.

4. fejezet - Itt a vég? Küldetésre készülj!

Megsebeztem, de nem annyira, mint amire számítottam. Csak pár karcolás volt rajta és a ruhája ment tönkre. A következő pillanatban eltűnt és...
- Ezért meghalsz! -mögöttem volt, nem volt, hová menekülnöm előle. Az én mellhassomon is átnyúlt és...
                                                                                                                                                                                   
  A szemem előtt pörgött le az életem, nem csak az Espadas hanem az emberi életem is. Emlékek... olyan régi emlékek is amikre nem emlékeztem. Amikor, először láttam az újszülött Ayamet, amikor először pillantottam meg édesanyámat és édesapámat, a születésnapjaim... Az emberi életem összes boldog perce, amiben ott volt, a családom, a barátaim, és azok a halálistenek is akikkel a nagy lélek energiám miatt találkoztam. A halál küszöbén álltam de nem akartam meghalni, ezért küzdöttem... És visszatértek az érzékeim.
 - Még mindkettő életben van, megölöm őket véglegesen. -hallottam Tousen hangját.
 - Nem, hagyd őket életben. - mondta Aizen, nyugodt hangon.
 - De Aizen-sama! Ők árulók!
 - Itt az én döntésem uralkodik vagy talán elfelejtetted?
 - Nem, dehogy.
 - Ichimaru!
 - Igen?
 - Vidd Ayamet a 3. toronyba, Yumikot pedig a szárnyába.
 - Értettem, Aizen-sama.
Utána éreztem, ahogy felemelt engem. Látni nem láttam, mozogni nem tudtam be voltam zárva a testembe, csak hallottam és éréztem. Éreztem a sebességet amivel haladunk a szárnyam felé.
  Utána, elviszik Ayamet a 3. toronyba... de amint lesz erőm elmegyek érte és kiszabadítom.
Közben egy puha dologra tettek le, gondolom az ágyamra. És hallottam a sebességet amivel elment Ichimaru... hogy, bebörtönözze a húgomat. Ezek után minden elsötétült.
                                                                                                              
  Kinyitottam a szememet, egy kicsit szédültem és fájt a mellhassom és köhögtem. Miért? Utána lassan kezdett leesni mi történt velem. Majdnem megöltek engem, és a húgomat.
Nagyjából 5-6 óráig nem voltam magamnál, de máris jobban voltam úgyhogy elindultam Nelielhez.
Mivel nem akartam megerőltetni magamat csak sétáltam. Így sokkal több idő volt mint ha rendesen Sonidot használok de a sebem még mindig fájt. Lassan megérkeztem, és bekopogtam.
  Az ajtó kinyílt, és ott állt előttem Neliel, akinek a szemei kikerekedtek attól, hogy rám nézett.
  - Usagi-san??
  - Igen, én vagyok - mondtam egy erőltetett mosollyal.
  - Mikor utoljára nálad voltam még levegőt is alig vettél.
  - Mikor utoljára nálam jártál?
  - Hát ha az ember 6 napig nem tér magához megszokás látogatni egy párszor, és ápolni, nem gondolod?
  - 6 napig?? - kicsit megdöbbentem, ami nekem 5-6 óra volt az valójában 6 nap volt.
  - Tousen-san aztán jól elintézett, mi? Mégis mit csináltál?
  - Megakartam szöktetni a húgomat.
  - De ő gondolom elutasította erre rájöttek, kettőtöket kis híján megöltek és Ayamet bebörtönözték, megérte?
  - Így utólag belegondolva, nem de meg kell értened. Nem akarom, hogy ebben a veszélyes világban éljen tele véres csatákkal.
  - Ezt megértem, de... most miattad került ekkora veszélybe.
  - Miattam lett veszélyes az élete... pedig pont ettől akartam megvédeni és mégis, miattam majdnem meghalt.
   - Egyébként... - szakított félbe.
   - Egyébként, mi?? Éppen megható pillanatokat szültem ki magamból és te meg se hallgatsz??! Pedig éppen a legdrámaibb résznél tartottam! - vágtam durci pofát, karba tett kézzel.   - Mindegy, most mit akarsz tenni?
   - Kiszabadítom, mi mást?
   - Az nem fog menni, az 0. Espada őrzi.
   - Nem a 7-es??
   - Nem, megváltoztatták.
   - A francba akkor még egy kicsit várnia kell ameddig összekaparok annyi erőt. - Neliel bólintott.
   - Yumiko menj a nagyterembe! - szólalt meg a fejemben megint Aizen hangja - Beszélni akarok veled.
  - Chö, vajon miről akar beszélgetni már megint... - mondtam és elindultam.
  - Vigyázz magadra, nem akarom, hogy megint kiütve hozzanak issza.
  - Értettem, Neliel-san, majd vigyázok magamra. - mondtam és Sonidoval elmentem, most nem érdekelt, hogy fáj a sebem. Vajon mit akar Aizen? Megérkeztem, és rögtön beszélni kezdtem.
  - Mit szeretne tőlem, Aizen-sama? - kérdeztem nyugodtan, ha nem lázadozok, talán elengedi a húgomat.
  - Küldetésre mész, te és a fraccionod.
  - Küldetésre? Hova?
  - Karakura városba.
  - Értem de mi a küldetés lényege?
  - Kurosaki Ichigo el hozatala Las Nochesbe.
  - Igenis, Aizen-sama.
  - A kinézete: Narancssárga haj, és ember.
  - Ember? Mit szeretne ön tenni egy emberrel?
  - Csak hozd el, ő nem egy átlagos ember, egy Shinigami, pontosabban Shinigami helyettes.
  - Értem. Elhozom őt önnek. - Utálom bántani a Shinigamikat...főleg miután olyan kedvesek voltak velem, mikor ember voltam.

Előzetes :D

 Az utolsó fejezet végén a testvér párosunknak kilyukasztják a mellhasát. Persze ettől még mindig nem lesz vége a sztorinak ;) Előtte mint olvashattátok Yumiko elküldi fraccionját Aizawat aki a háttérben mindent figyelt persze. Aizen-sama most nagyon berágott a testvér párra ám Yumikoval még tervei vannak a jövőben. Ez nem jelenti azt, hogy Ayamenak megbocsát. Most felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem bocsát meg, hisz ő nem akart el menni innen, és mind ez Yumiko hibája, háááát majd meglátjátok ;)
!!!DUPLA SPOILER!!! Ne olvasd el, ha nem akarod meg tudni!! (ez most igazi spoiler :D) Az elolvasásához jelöld ki!
1. Nem sokára várható egy Yumiko, Aizawa vs. Ichigo és Hitsugaya csapat harc.
2. Ayamet elfogják.

3. fejezet folytatás - Hatalmas veszteségek

- Oké, Aizawa, menjünk.-mondtam és elindultam.
- Értettem és köszönöm!-mondta és utánam indult.
- Neliel-san, mehetünk.
- Eléggé nagy rendetlenséget csináltál most. Miért jó ennyire harcolni? Mit szeretsz a harcban?
- Nem szeretek semmit a harcban, egyszerűen megmutattam neki azt amit látnia kellet.
                                                                                                                                                                            
Visszafele nem siettünk csak sétáltunk, Neliel eléggé furcsa volt az eddigiekhez képest. Folyton beszélt valamiről, de mióta elindultunk meg se szólalt.
- Neliel-san!
- Igen?-kérdezte valami szánakozó hangon.
- Valami baj...-mikor elkezdtem a mondatot egy hatalmas lélekenergia bukkant fel, nagyon nehezen bírtam.- Mi ez? Áhh...-a falnak támaszkodtam.
- Usagi-sama! Jól van?-kérdezte Aizawa és mikor rá néztem rosszabb állapotban volt mint én. A földön térdelt és a fejét fogta.
- Igen, jól vagyok de te menj el innen.-mondtam a fülemre tett kézzel.
- És ön?
- Csak siess már!!!
- Értettem!- ami itt történni fog... Aizawa-nak biztos semmi köze hozzá.
- Hogy félted az alattvalóidat! Kár, hogy aki miatt igazán aggódnod kéne eszedbe sem jut.- szólalt meg egy eléggé ismerős hang mögülem... Kaname!
- Ezt meg, hogy érted? -fordultam felé.
- A szöktetésed nem működött, igaz? -a szöktetésem? Ayame!
- Mit akarsz ezzel?
- Megfoglak ölni, de Aizen-sama azt mondta, előbb vigyelek hozzá. A húgod már vár.-mondta megragadta a vállam és a következő pillanatban már ott is voltunk. Ez biztos nem Sonido volt ahhoz túlságosan más volt... Vajon mi? Körül néztem, a terem olyan volt mint valami trónt terem régen az emberek világában. Ott volt Aizen, Ichimaru, és persze Ayame.
- Sajnálom Yumiko-neesean.-mondta szomorú fejjel.
- Ayame...-néztem rá bocsánat kérően.
- Yumiko, ma elmondtam, hogy aki szabályt szeg azt Tousen Kaname megöli. Te ennek ellenére megakartad szöktetni a húgodat. Meg kéne ölnöm titeket de sokkal nagyobb szenvedés lenne, ha Ayamet fogva tartanám, a 3. toronyban ahol a kivégző osztag és a 7. Espada ügyel rá.
- Ne! Inkább öljön meg engem! De a húgomat hagyja békén!
- Erre gondolsz?-kérdezte Kaname és a húgom elé lépett.
- Hagyja békén! -oda akartam rohanni de Ichimaru lefogott. És akkor Tousen átnyúlt Ayame mellhasán.
- Yu-mi...- kezdte el és a földre esett.
- Neeeee!-kiáltottam akkor az összes lélek energiámat kiszabadítottam, és tombolni kezdtem.- Te rohadék!-mondtam és a kardommal neki rontottam.-Hogy merészeltél egy ujjal is hozzá érni?!! Espada Cero!! -kiáltottam és a képébe nyomtam a rohadéknak. Mikor már újból láttam őt, megnéztem mennyire sebeztem meg. Megsebeztem, de nem annyira, mint amire számítottam. Csak pár karcolás volt rajta és a ruhája ment tönkre. A következő pillanatban eltűnt és...
- Ezért meghalsz! -mögöttem volt, nem volt, hová menekülnöm előle. Az én mellhassomon is átnyúlt és...

Egy kis "előzetes"

  Hogy csillapítsam pár ember kíváncsiságát (vagy épp erősítsem) elmondok egy kis részletet az elkövetkező fejezetekről:
Yumiko és Ayame beszélgetése még nagy veszélyt kavar körülöttük ami hatalmas veszteségekkel jár.
Majd az Espadakat küldetésekre küldik és nem csak Hueco Mundoba hanem, az emberek világába is.
Ahol egy kisebb csata is kibontakozik az Espadak és a Shinigamik közt de persze nem hagyhatjuk ki a csatából a Shinigami helyettest, Kurosaki Ichigot sem!

!!SPOILER!! Ne olvasd el ha nem akarod tudni!! (az elolvasáshoz jelöld ki)
Azt, hiszitek elmondok bármit is idő előtt?

3. fejezet - Eldöntött harc

- Nem félek tőled!
- Ez normális? Kihúzta a gyufát az első Espada-nál, megfogja ölni.- a kardomon volt egy köralaku kiállás abba beletettem az egyik ujjam és kihúztam a kardom a helyéről. Mire az a nagysága (kb. 50 centi) megduplázódott.
- Akkor kezdhetjük!- és rámutattam a karddal.
                                                                                            
- Én benne vagyok. -húzta elő a kardját. És nekem rohant. Én a kardomat csak simán függőlegesbe raktam és egy kézzel tartottam. Amikor neki ütközött a tenyeremben Cerot csináltam és mikor a mellhasába vágtam volna hátraugrott.
- Beszartál, Nick? -mondtam pimaszul.
- Fogd be, rib*nc!!! -mondta és újból nekem rontott de most már Ceroval. Én az egyik kezemet kitartottam és mikor hozzámért legyintettem és ezzel úgy oszlattam el mint a füstöt.
 - Ne becsülj alá, én az első espada vagyok, te pedig csak egy arrancar. Te is tudod, hogy semmi esélyed, ellenem!
- Nem érdekel! Nem leszek a fraccionod! - mondta és megint nekem rontott.
- Fogd fel, hogy nincs esélyed ellenem!
- Dögölj meg!- Mostmár támadni fogok, helyre rakom ezt a barmot. Mikor odaért hozzám a sonidoval a háta mögé mentem és még alig közelítettem meg a karddal a testét már is védekezett. Gyorsan reagál... De, ez ellenem nem elég. Hason rúgtam, elég erősen ahhoz, hogy vagy 4-5 falon átrepítsem.
- Nem érdekel, hányszor ütsz meg akkor sem adom fel.
- Akkor legközelebb eléggé megsebezlek ahhoz, hogy még állni se tudj.
- Eddig alig sebeztél meg! És még te vagy az első Espada... szánalmas!
- Azt hiszed eddig komolyan vettem a harcot?-mondtam és a következő pillanatban már a háta mögött voltam. És eléggé mélyen bele hasítottam a hátába. Mire vért köpött.
- Francba... -mondta és a földre esett.
- És most még nem vettem teljesen komolyan.-mondtam és elindultam.
- Várj... még tudok harcolni.
- Majdnem ketté vágtalak és te még mindig harcolni akarsz? 
- Nem adom fel ennyire könnyen.-mondta és kicsit dülöngélve felállt. Lihegett párat majd a kardját a kezébe vette.-Gyere!-én pedig megindultam. Láttam, ahogy még időben észreveszi a támadásom de kivédeni már nem tudta és, most a hasát sebeztem meg. És megint a földön volt vért hányva.- Tessék, te kérted. De ha akarod vehetem ennél is komolyabban de te utána garantáltan halott leszel.
- Nem adom fel...
- Még van benned erő?
- Igen, és nem adom fel! -mondta felállt és megpróbálta megvágni a hasam de a kard megállt a hasamon. Amin ő eléggé meglepődött.
- Az én Hyorim a legerősebb, az egész Espadaban. Egy hozzád hasonló hangya megkarcolni sem tud.-mondtam és leszúrtam a mellhasát. Amire megint csak egy adag vért hányt.
- Dögölj...... meg... szaj...-és akkor összeesett.
- Én mondtam, hogy esélye sincs.
- Láttátok? Nicknek esélye sem volt! Még megkarcolni sem tudta, és így akart volna nyerni? És az Espada még mindig nem vette teljesen komolyan.
- Nevem is van, Usagi Yumiko.-mondtam a beszélgető arrancarok-nak.
- Usagi-sama! -szólított meg egy hang és megfordultam.
- Igen?
- Hadd legyek én az ön fraccionja! Kérem, engedje meg!- mondta a fiú és lehajolt előttem.
- Hogy hívnak?
- Aizawa Takashi.
- Rendben van Aizawa-san, gyere velem.
- Kérem ne szólítson ennyire tiszteletre méltóan.
- Oké, Aizawa, menjünk.-mondtam és elindultam.
- Értettem és köszönöm!-mondta és utánam indult.
- Neliel-san, mehetünk.
- Eléggé nagy rendetlenséget csináltál most. Miért jó ennyire harcolni? Mit szeretsz a harcban?
- Nem szeretek semmit a harcban, egyszerűen megmutattam neki azt amit látnia kellet.

2. fejezet - Az Espada gyűlés

- Usagi Yumiko. És a tied?
- Tsugurima Misako. -válaszolt nekem. Utána keresni kezdtem a szememmel a 2. Espadat... Usagi Ayamet.
Ferdén balra néztem és megpillantottam ciklámen színű haját és tudtam, hogy tényleg ő az. Ezek szerint a 2. Espada tényleg a húgom...
                                                                                                                                                                       
- Sokkal boldogabb lennék ha neki nem kéne itt lennie.-sóhajtottam.
- Hmm? -fordult felém Tsugurima és a másik lány.
- Semmi.
- Most, hogy mind itt vagytok kezdhetjük. Kezdjük a bemutatkozással. - mondta Aizen. Ettől az embertől mindig kiráz a hideg.
- Az 1. Espada álljon fel! - szólalt meg Ichimaru-san. Az pont én vagyok... Felálltam de nem túl boldogan.- Mutatkozz be!
- Rendben.-sóhajtottam- A nevem Usagi Yumiko, mint hallhattátok én vagyok az első Espada. És ennyi.-mondtam és leültem.
- A 2. Espada! -mondta és akkor felállt Ayame.
- A nevem Usagi Ayame, és én vagyok a 2. Espada.-mondta és leült. Utána kérés nélkül felállt Neliel.
- A nevem Neliel Tu Oderschvank, és a 3. Espada vagyok.-leült. Most jönnek a mellettem ülők kíváncsi voltam a másik lány nevére és hangjára. Tényleg annyira gyerekes hangja lesz mint gondolom? Közben felállt.
- A nevem Ruka Otonashi. -mondta érett, felnőtt hangon az én legnagyobb meglepetésemre.- És a 4. Espada.- most jön Tsugurima.
- A nevem Tsugurima Misako, 5. Espada.- most következnek az ismeretlenek. Egy fiú állt fel, fekete haja volt ami fel volt fogva.
- Sazanami Shinji vagyok, a hatodik Espada.-a hangja mély és férfias volt, de ennek ellenére nem volt túl komoly.
- A hetedik Espada, Dordoni Alessandro Del Socaccio.-mondta valami őrült, aki egy olasz táncosra emlékeztetett leginkább.
- A nyolcas Cirucci Sanderwicci.- Mondta egy nő akinek lila haja volt két copfban, és a szeme alatt két lila csík volt. Ez a nő tisztára úgy néz ki mint egy bohóc...
- Kilenc, Gantenbainne Mosqueda.- Erről a pasiról meg ne is beszéljünk a feje olyan mint egy nagy narancs.

- Nulladik Espada, Fukuda Shou.-állt fel egy szőkés barna hajú fiú akinek a szeme mélykék volt.
- Rendben, most, hogy mindenki bemutatkozott. Most megbeszéljük azokat a szabályokat amik rátok vonatkoznak. Las Noches-ben csak 2 fő szabály van a 4-es és annál alacsonyabb számú Espadak nem engedhetik ki a kardjukat, mert az olyan hatalmas lenne, hogy elpusztítaná egész Las Nochest.
A másik, hogy az Espada Cero vagyis a Gran Rey Cerot nem használhatjátok Las Nochesben.
- Aki pedig szabályt szeg azt megölöm. - Szólalt meg Kaname, olyan hangon amitől még én is megijedtem.
Még vagy 5 percig ültünk ott és abból mind az öt perc abból telt, hogy páran cseszegették egymást, a számok miatt. Utána mindenki visszament a saját szobájába, de én látni akartam a húgom. Ezért Ayamera gondoltam -hátha akkor odavisz a folyosó- és elindultam, sonidot használva. Utána egy nagy ajtó előtt álltam, bekopogtam majd vártam nem sokkal rá ajtót nyitott nekem Ayame. Aki annyira meglepődött, hogy elejtette a poharát, amiben valami zöld lötty volt.
- Yu- Yu-mi-ko-neesan...-dadogta és utána eltört nála a mécses. - Yumiko-nee! (Nee = Neesan rövidítése)-mondta és a karomba ugrott.
- A-Ayame... mi az?
- Annyira örülök, hogy látlak!-mondta és közben patakokban folytak a könnyei a ruhámra de ez most nem zavart. - Nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondtam és átöleltem.
- Úgy hiányoztál...-igen még tényleg olyan mint amilyenre emlékeztem a lelke gyenge és ilyenkor olyan mint egy kisgyerek.
- Ayame.
- Igen?
- Azt akarom, hogy menny el innen. Azt akarom, hogy szabad legyél, menj el az emberek világába és élj ott!
- Nem!-hangzott a hangos dühös válasza.- Én itt karok maradni mert te is itt vagy! Nem akarom, hogy megint távol legyünk egymástól, Neesan...
- Egyszer majd utánad megyek, rendben? Kérlek menj el, a kedvemért.
- Nem érted meg, hogy veled akarok lenni?
- Te nem érted meg, hogy azt akarom, hogy szabad légy?
- Én itt maradok, ha te is.
- Veled aztán lehetne vitázni órákig, mi? -mosolyogtam rá és letöröltem a könnyeit.
- Úgy is itt maradok! -mondta durcásan és vissza mosolygott rám, de én ettől a kijelentésétől nem voltam túl boldog. Ha itt marad bármikor meghalhat.
- Rendben, viszont nekem vissza kell mennem, hogy válasszak egy-két fracciont.
- Jó, de ígérd meg, hogy még találkozunk!
- Hugi, egy fedél alatt lakunk egyszerű megtalálni egymást.
- Ezekkel a folyosókal?
- Csak gondolj rám. -küldtem felé egy meleg mosolyt. Mialatt a húgommal beszélgettem sokat mosolyogtam. Talán csak ő kellet ahhoz, hogy vissza hozza az érző szívem? Mikor ezek a gondolatok jártak a fejemben már rég úton voltam vissza felé a főfolyosóra, hogy onnan menjek fracciont választani, Nellel.
- Itt vagyok!
- Mehetünk fracciont választani?
- Igen. Elvezetnél oda lécci?
- Persze! -mosolygott rám. Megragadta a kezem és maga után húzott. Minek Sonidot használni? Nem sietünk sehová... Talán történt valami?
- Itt vagyunk.
- Ezek... Espadak! Az első... és a harmadik! -hallottam ki egy beszélgetés részletet.

- Válassz.
- O-oké... hmm. Ki lenne a fraccionom!?-kérdeztem hangosan.
- Az első Espada fraccionja? Ki ne akarna lenni? Mondjuk Nick... azt mondta utál engedelmes lenni...
Majd Nick lesz! Talán tanul valamit.
- Nick? Ki az a Nick?
- Én lennék. De soha nem leszek senki fraccionja. Épp elég, hogy Aizen-nek szót kell fogadnom, nem, hogy neked.
- Rendben akkor te leszel.-mondtam.
- Most mondtam, hogy nincs az az Isten.
- Nem érdekel te leszel a fraccionom, és, jobb ha ebbe beletörődsz.
- Chö, szajha.
- Mit mondtál?-mondtam dühösen és félemlítően.
- Azt, hogy nem fogok egy szajhának engedelmeskedni.
- Igen? Akkor jobb ha megtanítalak a engedelmességre.
- Nem félek tőled!
- Ez normális? Kihúzta a gyufát az első Espada-nál, megfogja ölni.- a kardomon volt egy köralaku kiállás abba beletettem az egyik ujjam és kihúztam a kardom a helyéről. Mire az a nagysága (kb. 50 centi) megduplázódott.
- Akkor kezdhetjük!- és rámutattam a karddal.