- Ezért meghalsz! -mögöttem volt, nem volt, hová menekülnöm előle. Az én mellhassomon is átnyúlt és...
A szemem előtt pörgött le az életem, nem csak az Espadas hanem az emberi életem is. Emlékek... olyan régi emlékek is amikre nem emlékeztem. Amikor, először láttam az újszülött Ayamet, amikor először pillantottam meg édesanyámat és édesapámat, a születésnapjaim... Az emberi életem összes boldog perce, amiben ott volt, a családom, a barátaim, és azok a halálistenek is akikkel a nagy lélek energiám miatt találkoztam. A halál küszöbén álltam de nem akartam meghalni, ezért küzdöttem... És visszatértek az érzékeim.
- Még mindkettő életben van, megölöm őket véglegesen. -hallottam Tousen hangját.
- Nem, hagyd őket életben. - mondta Aizen, nyugodt hangon.
- De Aizen-sama! Ők árulók!
- Itt az én döntésem uralkodik vagy talán elfelejtetted?
- Nem, dehogy.
- Ichimaru!
- Igen?
- Vidd Ayamet a 3. toronyba, Yumikot pedig a szárnyába.
- Értettem, Aizen-sama.
Utána éreztem, ahogy felemelt engem. Látni nem láttam, mozogni nem tudtam be voltam zárva a testembe, csak hallottam és éréztem. Éreztem a sebességet amivel haladunk a szárnyam felé.
Utána, elviszik Ayamet a 3. toronyba... de amint lesz erőm elmegyek érte és kiszabadítom.
Közben egy puha dologra tettek le, gondolom az ágyamra. És hallottam a sebességet amivel elment Ichimaru... hogy, bebörtönözze a húgomat. Ezek után minden elsötétült.
Kinyitottam a szememet, egy kicsit szédültem és fájt a mellhassom és köhögtem. Miért? Utána lassan kezdett leesni mi történt velem. Majdnem megöltek engem, és a húgomat.
Nagyjából 5-6 óráig nem voltam magamnál, de máris jobban voltam úgyhogy elindultam Nelielhez.
Mivel nem akartam megerőltetni magamat csak sétáltam. Így sokkal több idő volt mint ha rendesen Sonidot használok de a sebem még mindig fájt. Lassan megérkeztem, és bekopogtam.
Az ajtó kinyílt, és ott állt előttem Neliel, akinek a szemei kikerekedtek attól, hogy rám nézett.
- Usagi-san??
- Igen, én vagyok - mondtam egy erőltetett mosollyal.
- Mikor utoljára nálad voltam még levegőt is alig vettél.
- Mikor utoljára nálam jártál?
- Hát ha az ember 6 napig nem tér magához megszokás látogatni egy párszor, és ápolni, nem gondolod?
- 6 napig?? - kicsit megdöbbentem, ami nekem 5-6 óra volt az valójában 6 nap volt.
- Tousen-san aztán jól elintézett, mi? Mégis mit csináltál?
- Megakartam szöktetni a húgomat.
- De ő gondolom elutasította erre rájöttek, kettőtöket kis híján megöltek és Ayamet bebörtönözték, megérte?
- Így utólag belegondolva, nem de meg kell értened. Nem akarom, hogy ebben a veszélyes világban éljen tele véres csatákkal.
- Ezt megértem, de... most miattad került ekkora veszélybe.
- Miattam lett veszélyes az élete... pedig pont ettől akartam megvédeni és mégis, miattam majdnem meghalt.
- Egyébként... - szakított félbe.
- Egyébként, mi?? Éppen megható pillanatokat szültem ki magamból és te meg se hallgatsz??! Pedig éppen a legdrámaibb résznél tartottam! - vágtam durci pofát, karba tett kézzel. - Mindegy, most mit akarsz tenni?
- Kiszabadítom, mi mást?
- Az nem fog menni, az 0. Espada őrzi.
- Nem a 7-es??
- Nem, megváltoztatták.
- A francba akkor még egy kicsit várnia kell ameddig összekaparok annyi erőt. - Neliel bólintott.
- Yumiko menj a nagyterembe! - szólalt meg a fejemben megint Aizen hangja - Beszélni akarok veled.
- Chö, vajon miről akar beszélgetni már megint... - mondtam és elindultam.
- Vigyázz magadra, nem akarom, hogy megint kiütve hozzanak issza.
- Értettem, Neliel-san, majd vigyázok magamra. - mondtam és Sonidoval elmentem, most nem érdekelt, hogy fáj a sebem. Vajon mit akar Aizen? Megérkeztem, és rögtön beszélni kezdtem.
- Mit szeretne tőlem, Aizen-sama? - kérdeztem nyugodtan, ha nem lázadozok, talán elengedi a húgomat.
- Küldetésre mész, te és a fraccionod.
- Küldetésre? Hova?
- Karakura városba.
- Értem de mi a küldetés lényege?
- Kurosaki Ichigo el hozatala Las Nochesbe.
- Igenis, Aizen-sama.
- A kinézete: Narancssárga haj, és ember.
- Ember? Mit szeretne ön tenni egy emberrel?
- Csak hozd el, ő nem egy átlagos ember, egy Shinigami, pontosabban Shinigami helyettes.
- Értem. Elhozom őt önnek. - Utálom bántani a Shinigamikat...főleg miután olyan kedvesek voltak velem, mikor ember voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése