7. fejezet folyt. - Iskola, Munkahely, Lakás keresés... én ezt nem így terveztem!

- Abban a szobában az összes többivel együtt -mutatott egy ajtóra a legyezőjével. Itt az esélyem, hogy elvigyek egyet. Mikor elindult a fiú én is utána mentem ám olyan gyorsan, és halkan, hogy szinte láthatatlan voltam számukra. A szoba tele volt póttestekkel így felkaptam egyet ami még nem vette fel senki alakját és elmentem vele.
                                                                                                                           
  Mikor eléggé messze voltam tőlük megálltam, és megpróbáltam rájönni hogyan kell használni ezt az "izét".
 - Meg kellet volna néznem hogyan bújnak bele... - sóhajtottam. Mi lenne ha mondjuk be másznék a szájá... ja, tényleg most még szája sincs (=.=)... és ha megölelem vagy valami? Közben magamhoz öleltem a póttestet és megpróbáltam belemászni eléggé furcsa volt és nehéz. Mintha valami levedlett bőrt akartam volna az alakomra formálni és benne maradni. Oké, nem tudom, hogy az milyen lehet mert még nem csináltam, de gondolom nem áll túl messze ettől az érzéstől. Rá 10 perccel végre sikerült belekerülnöm és az felvette az alakomat.
 - De furcsa érzés... viszont nem maradhatok ebben a ruhában, mert eléggé furán fognak rám nézni az emberek... de honnan szerezzek ruhákat? Hmm... ez a világ más mint amiben én éltem tehát nem használhatok olyan ötleteket amit akkor tettem volna. De akkor mégis honnan szerezzek...
Áh, úgy hallottam, hogy ha jelentkezel egy iskolába kapsz egyenruhát is! Akkor csak jelentkeznem kell oda ahova Kurosaki jár és... vagy, nem úgy volt, hogy nekem kéne beszerezni? Ez a világ túl bonyolult nekem... Viszont akkor most nyúlok valahonnan valami ruhát aztán jó fej leszek és visszaviszem. De akkor előtte ki kéne szállnom ebből az izéből megint. Kiszálltam megint azzal a fura érzéssel körítve és elrejtettem a póttestemet. Majd pedig elmentem ruhát szerezni, egy izé, hogy hívják? Boltba... Tele volt olyan ruhákkal amiket az én világomban nem is ismertünk csak azok a "kardigánok" voltak hasonlóak. Viszont meg kell mondanom nagyon jól néztek ki. Hátra mentem mivel ott nem voltak emberek és ebből kifolyólag nem látták, ahogy egy ruha lebeg és elmegy... szívrohamot is kapnának. Tehát muszáj onnan ruhát szereznem, az ajtóra ki volt írva, hogy "Raktár", bementem és választottam egy fekete rövid nadrágot (sort), és egy kék vékony ujjú pólót (spagetti pántos topp), meg persze gy olyan fekete csizma szerű dolgot (fekete csuka), és leléptem. Visszamentem a póttestemhez, és megint belemásztam. Utána felvettem a ruhákat és elmentem, jelentkezni abba az iskolába amelyikbe Kurosaki is jár, aztán valami pénzt is kéne keresnem ám... meg lakást és ehhez hasonlókat, amik alapból kellenek egy embernek. Viszont akkor a koromat kéne kitalálnom hmm... mennyi is lehet Kurosaki? Talán... 17 vagy 16? De ha megnézem az iskola névsorát csak megtudom. Közben egyre közelebb kerültem az iskolához ahonnan Kurosaki lélekenergiájának a nyomai voltak. Szóval ismételjük el újból, a nevem Kunuzuke Zoe, egyedül élek, kb. 16 éves vagyok, hobbim a... nem tudok leírást adni magamról... Remélem ő teszi fel a kérdéseket. Közben odaértem és megálltam az iskola előtt. Bementem és megkerestem azt a termet ahonnan Ichigo lélekenergiájának nyomait éreztem. És az osztály táblájából kifolyólag kiszámoltam hány évesnek kell lennem.
  Majd bekopogtam egy "Igazgatói Iroda" feliratú ajtón mivel azt hallottam, hogy náluk kell jelentkezni. Valaki pedig biztos volt bent mert éreztem a lélekenergiáját.
 - Jöjjön be! -hallottam az ajtó túloldaláról. Bementem és megálltam az ajtóban, majd neki kezdtem a mesémnek.
 - Jó napot Igazgató úr! A nevem Kunuzuke Zoe és jelentkezni szeretnék az ön iskolájába mivel most költöztem ide, nem volt időm bármit is elintézni.
 - Rendben van, üljön le. - mondta én pedig leültem egy vele szemben lévő székre. Ezek szerint bevált a mesém. - Akkor feltenném önnek a kérdéseket amire csak válaszolnia kell majd pedig eldöntöm, hogy felvesszük-e vagy sem.
 - Értem, és köszönöm szépen! - adtam elő a jó kislányt.
 - Hány éves?
 - 16, vagyok.
 - Á, szóval a 13 tanfolyam.
 - Igen.
 - A nevét már elmondta így nem kell elismételnie. Anyja neve? - anyja... szomorúan nyeltem egyet és folytattam.
 - Kunuzuke Emiko. - anya... rég hallottam ezt a szót.
 - Hol lakik?
 - Mivel most költöztem ide nincsen, még hol laknom...
 - A szülei nem tervezték meg az ide költözést?
 - Nem, mivel nem élnek... Egyedül vagyok.
 - Sajnálatos, részvétem.
 - Köszönöm.
 - Telefonszám?
 - Nincs telefonom...
 - Születési hely és idő?
 - 1994. május 25.-e.
 - Eddigi Iskolák?
 - Magántanuló voltam eddig.
 - Értem, akkor csak ennyi lenne.
 - Köszönöm, és mikor tudom meg, hogy felvettek-e?
 - Most, mert felvettük.
 - Tényleg?? Ennek nagyon örülök! Köszönöm szépen igazgató úr!
 - Holnap jöhetsz is iskolába, az osztályod pedig a 13A lesz. Egyenruhát pedig majd ott tudsz szerezni - mondta és kimutatott egy boltra végre tudom, hogy hívják, és a neve az volt, hogy: "Egyenruhák középiskolába". Ennél egyértelműbb már nem is lehetett volna.  (-.-)
 - Köszönöm, hogy megmutatta, Igazgató úr! Akkor én mennék is.
 - Menjen csak holnap majd találkozunk!
 - Viszontlátásra igazgató úr!
 - Viszontlátásra! - azzal kifordultam az ajtón és elmentem. Végre vége a folyton vigyorgó jó kislánynak. Remélem ez azaz osztály amelyikbe ő is jár. Akkor viszont be kell szereznem a egyenruhát meg valami lakást és állást keresni.
  Elmentem egy iskolához közeli kávézóba ahova ki volt írva, hogy "Pincért/Pincérnőt felveszünk". Úgyhogy rögtön bementem és a pulthoz léptem.
 - Jó napot! Az állásra szeretnék jelentkezni. -mondtam egy széles mosollyal.
 - Rendben, máris szólok a főnöknek. - mondta a kiszolgáló.
 - Köszönöm. - majd elment és nem sokkal utána visszajött.
 - A főnök azt mondta menj be, úgyhogy azon az ajtón tudsz bemenni.
 - Értem, Viszontlátásra! - köszöntem el.
 - Viszontlátásra! -bekopogtam azon az ajtón és az egész kikérdezés kezdődött elölről.                                      Az állás interjú után                                   
 - Mekkora mázli, hogy felvett ő is! - "Mivel most sürgősen szükségünk van egy új emberre felveszünk" hangoztak el a főnök szavai a fejemben. - A mai nap nem is lehetne jobb. Vagyis, de... csak ahhoz kéne még egy lakás is. - Mivel nem tudtam, hogy hol lehet lakást szerezni megkérdeztem egy embert aki azt mondta, hogy egy ingatlan irodát keressek. De mondhatott volna egy konkrét helyet is ahol van. Úgyhogy elmentem keresni egy üzletet ahova ez volt kiírva, és kb. 25 perc séta után találtam is.
  Bementem és köszöntem. Majd előjött egy idős úr aki szintén megkért arra, hogy üljek le és ismét elkezdett kikérdezni pár dologról.
 - És? Milyen lakást szeretne?
 - Egy nem túl nagyot, valami csendes helyen, az iskola és a munkahely közelében.
 - Szóval ezen a környéken?
 - Igen.
 - Rendben és megszeretné venni vagy csak bérelni?
 - Bérelni szeretném.
 - Értem, és mégis milyen áron?
 - Hát, 80000 yen a fizetésem tehát valami olcsót.
 - Van egy ilyen lakás itt a közelben, innen kb. félóra de közel van ahhoz a két helyhez, olcsó, csendesnek csendes de nem annyira mint az ember azt várná. Megnézzük?
 - Persze!
 - Rendben, akkor jöjjön kisasszony. -mondta és mutatta az utat.

Már megint...

Sziasztok ^^
Most egy hét szünet lesz mivel eléggé beteg lettem, és még a géptől is eltiltottak ._.
Amint visszatérek folytatom az írást :)
Addig is sziasztok ^^

7. fejezet - Emberi élet és fraccion harc

- Vigyázz a húgomra és amikor kell védd meg.
- Értettem, ezt fogom tenni. És akkor ha nem bánod vissza is megyek.
- Menj csak. - Én addig itt fogom edzeni Kurosaki Ichigot...
                                                                                                
  Aizawa megnyitott egy Gargantát majd elment. Most a húgom rá van bízva... de megbízom benne és abban, hogy tud rá vigyázni. Viszont annak a fiúnak a lélekenergiája eléggé gyenge de mégis érződik, hogy túléli. Eléggé kemény fából faragták. Ezért is lesz rá szükségem, Aizen ellen.
Viszont nem maradhatok lélek testben, szereznem kell egy póttestet. Szóval ha találok valahol valamit amibe beköltözhetek akkor, valahogy bele kell bújnom... csak nem tudom, hogyan kell csinálni mert emberként ugye nem kellet póttestekben járkálnom, és most járok először itt lélekként.
Valahonnan biztos szerzik a halálistenek... szereznem kell onnan. Vagyis csak követem őket a lélekenergiám teljesen elrejtve, ami könnyű. A csengőm akármennyit képes elrejteni a lélekenergiámból.
Ezért "átállítottam" így engem már nem lehetett érezni. A járásomat meg szintúgy nem lehet hallani, nem hiába vagyok MacskaDémon. Majd elindultam oda ahonnan éreztem a halálisteneket...
                                           Ez alatt Las Noches-ben                                
- Tehát az élők világában maradt?
- Igen, Aizen-sama, Usagi-sama minden erejével azon van hogy felmérje a fiú képességeit.
- Meglepő, hogy nem a húgát akarja kiváltani most valamivel... Elmehetsz Aizawa.
- Értettem, Aizen-sama. - Aizawa elindult vissza a mestere szárnyához. Majd egy kis gondolkodás után elment onnan a 3. toronyba, oda ahol Ayamet őrzik.
- Aizawa mit keresel itt? - mordult rá Nick Kimitten aki az egyik őre volt a sok közül a toronynak, megelőzve az esetleges szöktetést persze mint mi tudjuk, hogy teljesen feleslegesen, mert Yumiko úgy is elhozza majd onnan nemsokára.
- Nick menj el az utamból, a mesterem utasított rá, hogy beszéljek Ayame-sannal!
- A mestered Usagi szökésben van, az egész "ott maradt felmérni az erejét" valami kitérés az igazság elől, nem?! A mestered gyáva és megfutamodott!! - Aizawa a falnak nyomta és kezét Nick nyakára szorította.
- Mégis, hogy mersz így beszélni a mesteremről, rohadék?!
- Nem látsz jól? Ő egy hazug, kihasznált téged, Ayamet, és mindenki mást is ebben a világban.
- FOGD BE A SZÁD!!! - majd Aizawa kardját Nick hasán átszúrta aki most nem úgy reagált mint mikor Yumikoval harcolt, most arcán pimasz mosoly villant fel, és egy válasz csapást indított.
                                 Az élők világában                             

  Hát nem oda jutottunk mint vártam, egy ember lányhoz jöttek amiben semmi különleges nincs a szokatlanul nagy lélekenergiáján kívül. De nem hiszem, hogy bármire is képes lenne. Benézni meg nem nézhetek mert akkor észrevennének. Ekkor megéreztem ahogy a lány lélekenergiája erősebb lesz, és mondott valamit amit nem igazán értettem. Valami védőpajzsról hablatyolt és most már muszáj volt benéznem ezért gyorsan bepillantottam és egy sárga burkot láttam ami fölött a lány tartotta a kezét és benne pedig Kurosaki volt. Vajon mit csinál? De rögtön választ is kaptam mert láttam, ahogy sebei elkezdenek nyom nélkül begyógyulni.
- Én elmegyek Urahara-sanhoz. -állt fel a vörös hajú Shinigami.
- Menj csak Renji. -mondta a fekete hajú lány. Utána a Shinigami eltűnt gondolom azzal a villámlépéses cuccal. Elindultam utána, és könnyen beértem persze feltűnés nélkül. Egy kis bolthoz érkeztünk amit "Urahara Bolt"-nak hívtak. A Shinigami bement, én pedig követtem de most már jobban kihasználtam "macska énem" adottságait, és hasznosítottam az ahol a fej befér ott a test is, szabályt.
- Jó napot Urahara-san! -szólt Renji, egy idős szőke kalapos úrnak, aki legyezte magát.
- Á, üdvözlöm Abarai-san! Mi történt? -monda egészen boldogan.
- Ichigot teljesen szétverte egy Espada.
- Valóban? Hányas számú Espada?
- Az egyes, nagyon erős volt. Ha valóban ez egy Espada ereje akkor nagy bajban vagyunk. Az a sima arrancar is simán legyőzte volna ha nem veszi át az Espada.
- Ez sajnálatos, ezek szerint Kurosaki-san egy kis edzésre szorul. -mondta, nem épp sajnálkozva.
- Pontosan, egyébként hol van a póttestem?
- Abban a szobában az összes többivel együtt -mutatott egy ajtóra a legyezőjével. Itt az esélyem, hogy elvigyek egyet. Mikor elindult a fiú én is utána mentem ám olyan gyorsan, és halkan, hogy szinte láthatatlan voltam számukra. A szoba tele volt póttestekkel így felkaptam egyet ami még nem vette fel senki alakját és elmentem vele.

Rejtvény o.o

Sziasztok ^^
Ma rajzolgattam kicsit elemezgettem egy kicsit részletesebben is a folytatást és, rajzoltam is hozzá :)
Nos, a kép egy kicsit morbid lett x'D De, nektek éppen elég arra, hogy felmerüljön pár kérdés és ezt nem hagyhatom ki *-* Tessék találgatni és megjegyzést írni :)

Egy kis változtatás...

Sziasztok ^^
Volt egy kis változtatás a szereplőkön (nem valami óriási, nyugi), kezdjük is szép sorban a változásokat:
Yumikonak valami új frizurát varázsoltam mert a régit csak egyszer tudtam lerajzolni jól és soha többször><"
De, csak annyi lett, hogy kiengedtem a haját és kész ^^
Ayame: A szemszíne egy árnyalattal sötétebb lett mert a régi kiütötte a szememet a helyéről x'D
Ééés... asszem csak ennyi a változtatás... jé azt hittem többet változtatok majd, de nem ><"
Mindegy, addig is szeretném itt megköszönni azoknak akik rendszeresen olvasnak engem, szavaznak illetve megjegyzéseket írnak. Lehet, hogy nektek csak egy szavazat, egy komi vagy egy kis olvasás de nekem nagyon jól esik mikor feljövök és látom, hogy van egy megjegyzésem és örömmel olvasom el. Vagy amikor új szavazat érkezik valamelyik kérdésre, azokat is örömmel nézem meg, hogy mire szavaztatok, illetve a követőimnek is nagyon köszönöm, hogy követnek mert jól esik tudni, hogy valakit érdekel a firkálmányom ^^ De, persze a többieknek is köszönöm akik ezektől függetlenül olvasnak engem és pl. Facebook-on megköszönik a fejezeteket, megdicsérik, hogy jó lett, és a szereplők is szimpik nekik.
Úgyhogy mindenkinek aki valaha is járt már ezen a blogon:
KÖSZÖNÖM! ^^
THANK YOU! :)
DANKE! :)
Ti adtok erőt nekem a folytatáshoz amikor nem tudom mi legyen ;)

6. fejezet folyt. - Elszabadult Démon avagy az új mentési terv

- Semmi, de akkor hadd mutassak neked én is egy dolgot... a Ressureccion-omat. Karmolj, Hömon rensa sa ma no neko [ejtsd: Hőmon renszá szá má no neko].- mondtam és a csörgőre tettem a kezemet amit összetörtem és elszabadult a lélekenergiám.
                                                                                                                                   
  Mikor az egész lélekenergiám előtört mind összeestek az erejétől.
- Megmondtam, hogy nincs esélyed, Kurosaki. Különben is egyenlőre nem engedték meg, hogy megöljelek, úgyhogy muszáj élve elvinnem téged.
- Nem... fogok veszíteni... ellened. -mondta és elkezdett harci alakot felvenni.
- A te és az én erőmet fényévek választják el. Törődj bele és add fel.
- Soha, nem fogom hagyni, hogy egy hozzád hasonló Hollow legyőzzön.
- Akkor mi lenne ha átlyukasztanám a mellkasodat és úgy vinnélek Las Nochesbe?
- Csak hajrá. -mondta vakmerően. Ez a fiú, nagyon elszánt és erős de egyenlőre nem eléggé ahhoz, hogy engem vagy akár Ayizawat legyőzze. De, ha edzené egy kapitány szint feletti "ember" akkor még erősebb lehetne. De, most nem azzal kell foglalkoznom, hogy miként lehetne erősebbé tenni, hanem, hogy elvigyem... vagy... -hasított belém egy ötlet- felhasználhatnám Ayame megmentésére is. Neki futottam és nem sértettem fel súlyosan csak, erősen belekarmoltam a karmaimmal.
- Ichigo!! - jött egy kiáltás az oldalukról egy lánytól, akinek fekete rövid haja volt, aminek egy tincse átment az arcán.
- Még bírom, addig biztosan ameddig feloldják.
- De, Ichi... -kezdett bele a lány.
- Nyugi, nem fogok elpatkolni. -mondta és még ilyenkor is rátudott mosolyogni arra a lányra. -aakor folytassuk, Usagi.
- Rendben. -megint felvette azt a maszkot és eltűnt, de most gyorsabb volt. Hol lehet? Fölöttem? Alattam? Mögöttem? Előttem? Balra? Jobbra!! Elugrottam, de még most is gyorsan reagált és máris mögöttem volt. Francba!
- Espada Cero!! -kiáltottam és most a lábamból vittem be neki egyet.
- ICHIGO!!!! -kiáltották kórusban a társai. Mikor eltűnt a füst láttam, hogy a földön fekszik és még levegőt is alig vesz. Szinte... haldoklott.
- Ayizawa!!
- Igen, Usagi-sama? -kérdezte és mellettem volt.
- Elmegyünk.
- És a fiúval mi lesz?
- Túl gyenge ahhoz, hogy bármire használhassa Aizen.
- Értem. Akkor visszame... -kezdte de én a szájára csaptam a kezem és elvittem Sonidoval, nagyon messze. És amikor eléggé messze voltunk, belekezdtem.
- Ayizawa te visszamész Las Nochesbe és elmondod Aizen-sama-nak a történteket két dolog kivételével.
- Mi lenne az a dolog?
- Az, hogy majdnem megöltem a végén, és, hogy használtam az Espada Cero-t ellene.
- Értettem, Usagi-sama, számon lakat ezekkel kapcsolatban.
- Köszönöm, Ayizawa. -mondtam és kinyújtottam a tenyeremet magam elé, ahol elkezdett megformálódni a csengő és minnél több látszottt a csengőből annál kevesebb volt a ressurecion alakomból, amikor a teljes csengő megvolt legyintettem a karommal és a szíja is visszatért. Akkor pedig visszatettem a nyakamba. - Ayizawa, kérhetnék még egy dolgot?
- Bármit megteszek, Usagi-sama!
- Vigyázz a húgomra és amikor kell védd meg.
- Értettem, ezt fogom tenni. És akkor ha nem bánod vissza is megyek.
- Menj csak. - Én addig itt fogom edzeni Kurosaki Ichigot...

6. fejezet - Yumiko vs. Ichigo

  - Az első Espada... -nézett rám az összes halálisten és a szemükben az ijedtség, a félelem, és a nyerni akarás látszott.
- Mégis mit akar tőlem az első Espada??
- Mint mondtam, elakarlak vinni Las Noches-be, Aizenhez.
                                                                                                                      
- Értem, és mégis mit akartok velem tenni? -kérdezte.
- Kezd elegem lenni önmagam ismétléséből. Látom, hogy a hülye felfogásodon nem lehet segíteni, úgyhogy mi lenne ha helyre ráznám az agyadat?
- Gyere csak, ha nagyon megakarsz halni! -mondta a Shinigami.
- Úgy látom nem fogtad fel kivel beszélsz... Shinigami.
- Erőkorlát feloldást kérünk, az egész Hitsugaya csapatnak! -mondta a vörös lány.
- Ameddig feloldják az erőtöket én lefoglalom.
- Vigyázz Kurosaki, ő a legerősebb Espada! -mondta a fehér hajú törpe.
- Tudom. Getsuga Tenshou! -kiáltotta el magát és ezzel egy támadást indított felém.
- Hasz-ta-lan. -mondtam és magam elé tartottam a kezemet ezzel teljesen szerte oszlatva a támadást. - Ez lett volna a támadásod? Eléggé gyenge mit ne mondjak. -nekem futott és eltünt, hol lehet? A hátam mögött! Gondoltam és a kezemet a hátamra emelve kivédtem a támadást amin ő eléggé meglepődött. - Ez a hyori a legerősebb az egész Espada-ban, lehetetlen akár még megkarcolnia is egy olyan szánalmas teremtménynek mint te.
- Azt te csak hiszed. Getsuga Tenshou!
- Mondtam, hogy hasztalan. -és Cero-t indítottam felé a tarkómból. Amit megpróbált kivédeni, de még ha kitudná is ennyire közelről lehetetlen sérülés nélkül megúszni. Majd pedig lihegve sérülésekkel tele láttam újból a csapata mellet.
- Ichigo! -szólt a vörös hajú fiú.
- Semmi baj, Renji még tudok harcolni.
- Használd a Ban Kai-od Kurosaki Ichigo. -mondtam.
- Ha ennyire látni akarod, tessék. Ban...Kai!! -kiáltott és a lélekenergiájának az auráját most gonoszság vette körül. Mi lehet ezzel a fiúval?
- Ilyen kicsi Ban Kai? Na, ne nevettes.
- Hadd mutassak még valamit -mondta és a kezét a homlokához tette, ahol fekete Reitatsu gyűlt össze és mikor azt végig húzta az arcán egy... egy Hollow maszk volt ott. Ő... csak nem egy Vaizard? - És most... Getsuga Tenshou!!! -szólt újra de most ez a lélekenergia gonoszabb, erősebb, és pusztítóbb volt, és a támadása olyan volt mint az Espada Cero.... A kezemet megint ki tettem de most nehezebben tartottam meg.
  - Na, még mindig gyenge vagyok?
- Te egy Vaizard vagy, igaz?
- És akkor mi van?

- Semmi, de akkor hadd mutassak neked én is egy dolgot... a Ressureccion-omat. Karmolj, Hömon rensa sa ma no neko [ejtsd: Hőmon renszá szá má no neko].- mondtam és a csörgőre tettem a kezemet amit összetörtem és elszabadult a lélekenergiám.

Különkiadás 4. fejezet-folyt és 5. fejezet!

 - Ember? Mit szeretne ön tenni egy emberrel?
  - Csak hozd el, ő nem egy átlagos ember, egy Shinigami, pontosabban Shinigami helyettes.
  - Értem. Elhozom őt önnek. - Utálom bántani a Shinigamikat...főleg miután olyan kedvesek voltak velem, mikor ember voltam.
                                                                                                                                
  Nem túl nagy örömmel, de elmentem összeszedni valahonnan a fraccionomat. De ami ezt illeti nem láttam már 6 napja, nem is csoda, hogy nem tudom hol van.
- Aizawa!! -kiabáltam de nem jött egyszer sem olyan válasz, hogy: "Ó, Usagi-sama itt vagyok, mit szeretne csinálni?!".- Aizawaaa! - és utána valaki kirontott a szobámból.
- Ó, Usagi-sama itt vagyok, mit szeretne csinálni?!-na, ne ez csak valami vicc, ugye?? vágtam fura arcot- Azt hittem eltűnt, mert amikor bementem a lakosztályába Ön már nem volt ott. Ami eléggé furcsa mert amikor kijöttem ön még ott volt.
- Amikor kijöttél?
- Igen, tudja Neliel-sama és én ápoltuk önt. - Ezt, hogy-hogy nem mondta Neliel?
- Értem, köszönöm szépen Aizawa-kun! -mondtam és meghajoltam elötte.
- Ó, Usagi-sama ez-ez igazán nem kell, nem érdemlem meg azt, hogy ön meghajoljon elöttem.
- Degogynem, azok után amit tettél értem megérdemled - mosolyogtam vissza rá boldogan.
- Igazán köszönöm Usagi-sama.
- De ezt a témát most toljuk arréb, küldetésre megyünk szedd össze magad és indulunk is.
- Milyen küldetés?
- Az élők világába megyünk, és elhozzuk ide az egyik halálistent, Kurosaki Ichigot.
- Értettem, én már most készen állok indulhatunk.
- Oké, akkor megyünk.-mondtam és megnyitottam egy Gargantát.-Kövess.-elindultam és csak sétáltam és sétáltam, utat alkotva a részecskéből.
- Wáó! Maga nagyon jól tudja irányítani a lélekenergiáját.-mondta és ámélkodott az útban amit létrehoztam.
- Köszönöm, de... ez nem a teljes lélekenergiám, tehát lehetne jobb is.
- Ennél jobb? Egyébként, ha nem veszi tolakodásnak megkérdezhetem, hogy, hogy értete azt, hogy ez nem a teljes lélekenergiája? -kérdezte.
- Ne, legyél már ilyen, vegyél kicsit lazában ha már "sama"-nak hívsz tegezz mellé, oké?
- Értettem...
- Hm?-fordultam felé felvont szemöldökkkel.
- Oké, Usagi-sama.
- Így máris jobb. Egyébként úgy értettem azt, hogy ez nem a teljes lélekenergiám, hogy ebbe itt-mutattam a nyakamon egy macskacsengőre.- elvan zárva a lélekenergám több mint háromnegyede, a kardom pedig a szíja.
- Hm? A kardja...-ránéztem-vagyis a kardod mikor először találkoztunk még a hátadon hordtad... akkor mégis mióta lett ilyen?
- Amikor rátámadtam Kanamera a teljes lélekenergiámat használtam és utána ilyenformában tért vissza.
- Értem.
- Mindjárt megérkezünk.-mondtam és megálltam.-Figyelj.-csettintettem és kinyílt a Garganta.
- Usagi-sama! Azok ott nem halálistenek?
- Azok ott?-kérdeztem és oda mutattam.
- Igen.
- Igen, azok tényleg halálistenek.
- Akkor most megküzdünk velük?
- Nem, mi egy konkrét személyért jöttünk. Indulás!-mondtam és leugrottam a halálistenek elé.
- Egy... arrancar! -mondta valami vörös csajszi.
- Usagi-sama, mit keres itt ennyi halálisten?
- Nem tudom Aizen nem mondott róluk semmit.
- Ez azt jelenti, hogy megölhetem őket? -mosolyodott el.
- Tégy amit akarsz, zöld utat kapsz. Én elmegyek megkeresni azt az Ichigot, vagy kit.
- Ichigo? Mit akartok ti tőle? -kérdezte egy vérvörös hajú férfi.
- Hogy mered letegezni Usagi-samat?? -mondta Ayizawa és előrántotta a kardját a vállától.- Ezért megöllek.
- Na, gyere!
- Abarai! -szólt rá valami kis fehér törpe, nem tudhatjuk milyen erős, ne ronts neki rögtön.
- Az a törpe a mestered? Na, ne nevettessetek. -mondta Ayizawa és neki rontott a vöröskének.
- HA???-kerekedett el a szemem. Ayizawat, megállítottam egy fiú, akinek narancssárga haja volt és halálisten egyenruhát viselt...
- Chö, szánalmas próbálkozás! -mondta Ayizawa és egy kicsit több erőt áramoltatott a kardjába.
- Ayizawa!! -szóltam rá.- Vissza!-mondtam és ő máris az oldalamon volt. 
- Usagi-sama... -nézett rám szánakozó szemekkel mert tudta valami olyat akart tenni ami nem kéne.-
- Te lennél az a Kurosaki Ichigo?
- Igen, miért akarod tudni?
- Mert magammal kell vigyelek, Las Noches-ba.
- Nagy francokat megyek én oda!
- Kár... akkor erőszakkal kell oda vigyelek.
- Próbáld csak meg.
- Nagy a szád, Kurosaki Ichigo.
- ÁÁÁÁáá! -rontott nekem azaz idióta, nagy port kavarva. Éreztem a kardja erejéből, hogy mélyen akar megvágni, majd visszaugrott.
- Szép kis próbálkozás volt, de engem nem lehet ennyire könnyen elintézni.
- Hogy...-nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Ó, igaz is még be sem mutatkoztam-mondtam és a kezemet a derekamra tettem, ahol a számom volt elrejtve, egy védőburok alá.- A nevem Usagi Yumiko, és én vagyok az-a kezemet végig húztam a számomon és újból látszott.- első Espada.
- Az első Espada... -nézett rám az összes halálisten és a szemükben az ijedtség, a félelem, és a nyerni akarás látszott.
- Mégis mit akar tőlem az első Espada??
- Mint mondtam, elakarlak vinni Las Noches-be, Aizenhez.

Pici szünet...

  Most már lassan 3 napja nem írtam új fejezetet, legszívesebben non-stop azt írnám mert imádom ezeket leírni, de a suli kezdete miatt kevesebb az időm. Ezen a hétvégén is alig lesz időm írni mert holnap találkozóm lesz, vasárnap pedig "dolgozok". Nagyon leszeretném írni ezt a folytatást mert nekem is "szar", hogy nem beszélhetek róla barátnőmnek mert ő ugye olvassa és nem akarok poén gyilkos lenni.
  Lehet, hogy most azt hiszitek, hogy most lesesz*rom az egészet de nem, amikor úton vagyok valahova mindig van nálam egy lap, füzet vagy valami ahova leírom azokat a dolgokat amik eszembe jutnak. Például ilyen jelenet volt a Nick-es harc, mert bevallom eleinte egy sima "Én, én" jelenetet akartam de az unalmas lett volna, és nem is illet volna Nick stílusához.
  De, most leírok egy kevéske dolgot rólam is, mivel eddig "rendesen" be sem mutatkoztam.
Én egy tizenéves lány vagyok, Hinamori-chan a becenevem, de a Tina, vagy Kriszti is eléggé közkedvelt megszólításom mivel Krisztina vagyok. Animézni 3 éves koromban kezdtem, és tudtam, hogy anime, mivel a nővérem mindig mondta, hogy anime, anime, anime én meg megjegyeztem, hogy ez az anime.
Kedvenc animémet egyszerű kitalálni gondolom, BLEACH :) Kedvenc szereplőmet már kevésbé mert még nem szerepelt: Hitsugaya Toushiro.
De, most ígérek egy dolgot, sokan kérdeztetek sok-sok dolgot rólam és arról, hogy miért kezdtem el írni de ezekre nem most válaszolnék, hanem holnap csinálunk egy videót és felteszem ide amiben interjút készít velem egy barátnőm.
És ígérem, ha holnap időm engedi jelentkezek egy új fejezettel.

4. fejezet - Itt a vég? Küldetésre készülj!

Megsebeztem, de nem annyira, mint amire számítottam. Csak pár karcolás volt rajta és a ruhája ment tönkre. A következő pillanatban eltűnt és...
- Ezért meghalsz! -mögöttem volt, nem volt, hová menekülnöm előle. Az én mellhassomon is átnyúlt és...
                                                                                                                                                                                   
  A szemem előtt pörgött le az életem, nem csak az Espadas hanem az emberi életem is. Emlékek... olyan régi emlékek is amikre nem emlékeztem. Amikor, először láttam az újszülött Ayamet, amikor először pillantottam meg édesanyámat és édesapámat, a születésnapjaim... Az emberi életem összes boldog perce, amiben ott volt, a családom, a barátaim, és azok a halálistenek is akikkel a nagy lélek energiám miatt találkoztam. A halál küszöbén álltam de nem akartam meghalni, ezért küzdöttem... És visszatértek az érzékeim.
 - Még mindkettő életben van, megölöm őket véglegesen. -hallottam Tousen hangját.
 - Nem, hagyd őket életben. - mondta Aizen, nyugodt hangon.
 - De Aizen-sama! Ők árulók!
 - Itt az én döntésem uralkodik vagy talán elfelejtetted?
 - Nem, dehogy.
 - Ichimaru!
 - Igen?
 - Vidd Ayamet a 3. toronyba, Yumikot pedig a szárnyába.
 - Értettem, Aizen-sama.
Utána éreztem, ahogy felemelt engem. Látni nem láttam, mozogni nem tudtam be voltam zárva a testembe, csak hallottam és éréztem. Éreztem a sebességet amivel haladunk a szárnyam felé.
  Utána, elviszik Ayamet a 3. toronyba... de amint lesz erőm elmegyek érte és kiszabadítom.
Közben egy puha dologra tettek le, gondolom az ágyamra. És hallottam a sebességet amivel elment Ichimaru... hogy, bebörtönözze a húgomat. Ezek után minden elsötétült.
                                                                                                              
  Kinyitottam a szememet, egy kicsit szédültem és fájt a mellhassom és köhögtem. Miért? Utána lassan kezdett leesni mi történt velem. Majdnem megöltek engem, és a húgomat.
Nagyjából 5-6 óráig nem voltam magamnál, de máris jobban voltam úgyhogy elindultam Nelielhez.
Mivel nem akartam megerőltetni magamat csak sétáltam. Így sokkal több idő volt mint ha rendesen Sonidot használok de a sebem még mindig fájt. Lassan megérkeztem, és bekopogtam.
  Az ajtó kinyílt, és ott állt előttem Neliel, akinek a szemei kikerekedtek attól, hogy rám nézett.
  - Usagi-san??
  - Igen, én vagyok - mondtam egy erőltetett mosollyal.
  - Mikor utoljára nálad voltam még levegőt is alig vettél.
  - Mikor utoljára nálam jártál?
  - Hát ha az ember 6 napig nem tér magához megszokás látogatni egy párszor, és ápolni, nem gondolod?
  - 6 napig?? - kicsit megdöbbentem, ami nekem 5-6 óra volt az valójában 6 nap volt.
  - Tousen-san aztán jól elintézett, mi? Mégis mit csináltál?
  - Megakartam szöktetni a húgomat.
  - De ő gondolom elutasította erre rájöttek, kettőtöket kis híján megöltek és Ayamet bebörtönözték, megérte?
  - Így utólag belegondolva, nem de meg kell értened. Nem akarom, hogy ebben a veszélyes világban éljen tele véres csatákkal.
  - Ezt megértem, de... most miattad került ekkora veszélybe.
  - Miattam lett veszélyes az élete... pedig pont ettől akartam megvédeni és mégis, miattam majdnem meghalt.
   - Egyébként... - szakított félbe.
   - Egyébként, mi?? Éppen megható pillanatokat szültem ki magamból és te meg se hallgatsz??! Pedig éppen a legdrámaibb résznél tartottam! - vágtam durci pofát, karba tett kézzel.   - Mindegy, most mit akarsz tenni?
   - Kiszabadítom, mi mást?
   - Az nem fog menni, az 0. Espada őrzi.
   - Nem a 7-es??
   - Nem, megváltoztatták.
   - A francba akkor még egy kicsit várnia kell ameddig összekaparok annyi erőt. - Neliel bólintott.
   - Yumiko menj a nagyterembe! - szólalt meg a fejemben megint Aizen hangja - Beszélni akarok veled.
  - Chö, vajon miről akar beszélgetni már megint... - mondtam és elindultam.
  - Vigyázz magadra, nem akarom, hogy megint kiütve hozzanak issza.
  - Értettem, Neliel-san, majd vigyázok magamra. - mondtam és Sonidoval elmentem, most nem érdekelt, hogy fáj a sebem. Vajon mit akar Aizen? Megérkeztem, és rögtön beszélni kezdtem.
  - Mit szeretne tőlem, Aizen-sama? - kérdeztem nyugodtan, ha nem lázadozok, talán elengedi a húgomat.
  - Küldetésre mész, te és a fraccionod.
  - Küldetésre? Hova?
  - Karakura városba.
  - Értem de mi a küldetés lényege?
  - Kurosaki Ichigo el hozatala Las Nochesbe.
  - Igenis, Aizen-sama.
  - A kinézete: Narancssárga haj, és ember.
  - Ember? Mit szeretne ön tenni egy emberrel?
  - Csak hozd el, ő nem egy átlagos ember, egy Shinigami, pontosabban Shinigami helyettes.
  - Értem. Elhozom őt önnek. - Utálom bántani a Shinigamikat...főleg miután olyan kedvesek voltak velem, mikor ember voltam.

Előzetes :D

 Az utolsó fejezet végén a testvér párosunknak kilyukasztják a mellhasát. Persze ettől még mindig nem lesz vége a sztorinak ;) Előtte mint olvashattátok Yumiko elküldi fraccionját Aizawat aki a háttérben mindent figyelt persze. Aizen-sama most nagyon berágott a testvér párra ám Yumikoval még tervei vannak a jövőben. Ez nem jelenti azt, hogy Ayamenak megbocsát. Most felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem bocsát meg, hisz ő nem akart el menni innen, és mind ez Yumiko hibája, háááát majd meglátjátok ;)
!!!DUPLA SPOILER!!! Ne olvasd el, ha nem akarod meg tudni!! (ez most igazi spoiler :D) Az elolvasásához jelöld ki!
1. Nem sokára várható egy Yumiko, Aizawa vs. Ichigo és Hitsugaya csapat harc.
2. Ayamet elfogják.

3. fejezet folytatás - Hatalmas veszteségek

- Oké, Aizawa, menjünk.-mondtam és elindultam.
- Értettem és köszönöm!-mondta és utánam indult.
- Neliel-san, mehetünk.
- Eléggé nagy rendetlenséget csináltál most. Miért jó ennyire harcolni? Mit szeretsz a harcban?
- Nem szeretek semmit a harcban, egyszerűen megmutattam neki azt amit látnia kellet.
                                                                                                                                                                            
Visszafele nem siettünk csak sétáltunk, Neliel eléggé furcsa volt az eddigiekhez képest. Folyton beszélt valamiről, de mióta elindultunk meg se szólalt.
- Neliel-san!
- Igen?-kérdezte valami szánakozó hangon.
- Valami baj...-mikor elkezdtem a mondatot egy hatalmas lélekenergia bukkant fel, nagyon nehezen bírtam.- Mi ez? Áhh...-a falnak támaszkodtam.
- Usagi-sama! Jól van?-kérdezte Aizawa és mikor rá néztem rosszabb állapotban volt mint én. A földön térdelt és a fejét fogta.
- Igen, jól vagyok de te menj el innen.-mondtam a fülemre tett kézzel.
- És ön?
- Csak siess már!!!
- Értettem!- ami itt történni fog... Aizawa-nak biztos semmi köze hozzá.
- Hogy félted az alattvalóidat! Kár, hogy aki miatt igazán aggódnod kéne eszedbe sem jut.- szólalt meg egy eléggé ismerős hang mögülem... Kaname!
- Ezt meg, hogy érted? -fordultam felé.
- A szöktetésed nem működött, igaz? -a szöktetésem? Ayame!
- Mit akarsz ezzel?
- Megfoglak ölni, de Aizen-sama azt mondta, előbb vigyelek hozzá. A húgod már vár.-mondta megragadta a vállam és a következő pillanatban már ott is voltunk. Ez biztos nem Sonido volt ahhoz túlságosan más volt... Vajon mi? Körül néztem, a terem olyan volt mint valami trónt terem régen az emberek világában. Ott volt Aizen, Ichimaru, és persze Ayame.
- Sajnálom Yumiko-neesean.-mondta szomorú fejjel.
- Ayame...-néztem rá bocsánat kérően.
- Yumiko, ma elmondtam, hogy aki szabályt szeg azt Tousen Kaname megöli. Te ennek ellenére megakartad szöktetni a húgodat. Meg kéne ölnöm titeket de sokkal nagyobb szenvedés lenne, ha Ayamet fogva tartanám, a 3. toronyban ahol a kivégző osztag és a 7. Espada ügyel rá.
- Ne! Inkább öljön meg engem! De a húgomat hagyja békén!
- Erre gondolsz?-kérdezte Kaname és a húgom elé lépett.
- Hagyja békén! -oda akartam rohanni de Ichimaru lefogott. És akkor Tousen átnyúlt Ayame mellhasán.
- Yu-mi...- kezdte el és a földre esett.
- Neeeee!-kiáltottam akkor az összes lélek energiámat kiszabadítottam, és tombolni kezdtem.- Te rohadék!-mondtam és a kardommal neki rontottam.-Hogy merészeltél egy ujjal is hozzá érni?!! Espada Cero!! -kiáltottam és a képébe nyomtam a rohadéknak. Mikor már újból láttam őt, megnéztem mennyire sebeztem meg. Megsebeztem, de nem annyira, mint amire számítottam. Csak pár karcolás volt rajta és a ruhája ment tönkre. A következő pillanatban eltűnt és...
- Ezért meghalsz! -mögöttem volt, nem volt, hová menekülnöm előle. Az én mellhassomon is átnyúlt és...