Egy kis "előzetes"

  Hogy csillapítsam pár ember kíváncsiságát (vagy épp erősítsem) elmondok egy kis részletet az elkövetkező fejezetekről:
Yumiko és Ayame beszélgetése még nagy veszélyt kavar körülöttük ami hatalmas veszteségekkel jár.
Majd az Espadakat küldetésekre küldik és nem csak Hueco Mundoba hanem, az emberek világába is.
Ahol egy kisebb csata is kibontakozik az Espadak és a Shinigamik közt de persze nem hagyhatjuk ki a csatából a Shinigami helyettest, Kurosaki Ichigot sem!

!!SPOILER!! Ne olvasd el ha nem akarod tudni!! (az elolvasáshoz jelöld ki)
Azt, hiszitek elmondok bármit is idő előtt?

3. fejezet - Eldöntött harc

- Nem félek tőled!
- Ez normális? Kihúzta a gyufát az első Espada-nál, megfogja ölni.- a kardomon volt egy köralaku kiállás abba beletettem az egyik ujjam és kihúztam a kardom a helyéről. Mire az a nagysága (kb. 50 centi) megduplázódott.
- Akkor kezdhetjük!- és rámutattam a karddal.
                                                                                            
- Én benne vagyok. -húzta elő a kardját. És nekem rohant. Én a kardomat csak simán függőlegesbe raktam és egy kézzel tartottam. Amikor neki ütközött a tenyeremben Cerot csináltam és mikor a mellhasába vágtam volna hátraugrott.
- Beszartál, Nick? -mondtam pimaszul.
- Fogd be, rib*nc!!! -mondta és újból nekem rontott de most már Ceroval. Én az egyik kezemet kitartottam és mikor hozzámért legyintettem és ezzel úgy oszlattam el mint a füstöt.
 - Ne becsülj alá, én az első espada vagyok, te pedig csak egy arrancar. Te is tudod, hogy semmi esélyed, ellenem!
- Nem érdekel! Nem leszek a fraccionod! - mondta és megint nekem rontott.
- Fogd fel, hogy nincs esélyed ellenem!
- Dögölj meg!- Mostmár támadni fogok, helyre rakom ezt a barmot. Mikor odaért hozzám a sonidoval a háta mögé mentem és még alig közelítettem meg a karddal a testét már is védekezett. Gyorsan reagál... De, ez ellenem nem elég. Hason rúgtam, elég erősen ahhoz, hogy vagy 4-5 falon átrepítsem.
- Nem érdekel, hányszor ütsz meg akkor sem adom fel.
- Akkor legközelebb eléggé megsebezlek ahhoz, hogy még állni se tudj.
- Eddig alig sebeztél meg! És még te vagy az első Espada... szánalmas!
- Azt hiszed eddig komolyan vettem a harcot?-mondtam és a következő pillanatban már a háta mögött voltam. És eléggé mélyen bele hasítottam a hátába. Mire vért köpött.
- Francba... -mondta és a földre esett.
- És most még nem vettem teljesen komolyan.-mondtam és elindultam.
- Várj... még tudok harcolni.
- Majdnem ketté vágtalak és te még mindig harcolni akarsz? 
- Nem adom fel ennyire könnyen.-mondta és kicsit dülöngélve felállt. Lihegett párat majd a kardját a kezébe vette.-Gyere!-én pedig megindultam. Láttam, ahogy még időben észreveszi a támadásom de kivédeni már nem tudta és, most a hasát sebeztem meg. És megint a földön volt vért hányva.- Tessék, te kérted. De ha akarod vehetem ennél is komolyabban de te utána garantáltan halott leszel.
- Nem adom fel...
- Még van benned erő?
- Igen, és nem adom fel! -mondta felállt és megpróbálta megvágni a hasam de a kard megállt a hasamon. Amin ő eléggé meglepődött.
- Az én Hyorim a legerősebb, az egész Espadaban. Egy hozzád hasonló hangya megkarcolni sem tud.-mondtam és leszúrtam a mellhasát. Amire megint csak egy adag vért hányt.
- Dögölj...... meg... szaj...-és akkor összeesett.
- Én mondtam, hogy esélye sincs.
- Láttátok? Nicknek esélye sem volt! Még megkarcolni sem tudta, és így akart volna nyerni? És az Espada még mindig nem vette teljesen komolyan.
- Nevem is van, Usagi Yumiko.-mondtam a beszélgető arrancarok-nak.
- Usagi-sama! -szólított meg egy hang és megfordultam.
- Igen?
- Hadd legyek én az ön fraccionja! Kérem, engedje meg!- mondta a fiú és lehajolt előttem.
- Hogy hívnak?
- Aizawa Takashi.
- Rendben van Aizawa-san, gyere velem.
- Kérem ne szólítson ennyire tiszteletre méltóan.
- Oké, Aizawa, menjünk.-mondtam és elindultam.
- Értettem és köszönöm!-mondta és utánam indult.
- Neliel-san, mehetünk.
- Eléggé nagy rendetlenséget csináltál most. Miért jó ennyire harcolni? Mit szeretsz a harcban?
- Nem szeretek semmit a harcban, egyszerűen megmutattam neki azt amit látnia kellet.

2. fejezet - Az Espada gyűlés

- Usagi Yumiko. És a tied?
- Tsugurima Misako. -válaszolt nekem. Utána keresni kezdtem a szememmel a 2. Espadat... Usagi Ayamet.
Ferdén balra néztem és megpillantottam ciklámen színű haját és tudtam, hogy tényleg ő az. Ezek szerint a 2. Espada tényleg a húgom...
                                                                                                                                                                       
- Sokkal boldogabb lennék ha neki nem kéne itt lennie.-sóhajtottam.
- Hmm? -fordult felém Tsugurima és a másik lány.
- Semmi.
- Most, hogy mind itt vagytok kezdhetjük. Kezdjük a bemutatkozással. - mondta Aizen. Ettől az embertől mindig kiráz a hideg.
- Az 1. Espada álljon fel! - szólalt meg Ichimaru-san. Az pont én vagyok... Felálltam de nem túl boldogan.- Mutatkozz be!
- Rendben.-sóhajtottam- A nevem Usagi Yumiko, mint hallhattátok én vagyok az első Espada. És ennyi.-mondtam és leültem.
- A 2. Espada! -mondta és akkor felállt Ayame.
- A nevem Usagi Ayame, és én vagyok a 2. Espada.-mondta és leült. Utána kérés nélkül felállt Neliel.
- A nevem Neliel Tu Oderschvank, és a 3. Espada vagyok.-leült. Most jönnek a mellettem ülők kíváncsi voltam a másik lány nevére és hangjára. Tényleg annyira gyerekes hangja lesz mint gondolom? Közben felállt.
- A nevem Ruka Otonashi. -mondta érett, felnőtt hangon az én legnagyobb meglepetésemre.- És a 4. Espada.- most jön Tsugurima.
- A nevem Tsugurima Misako, 5. Espada.- most következnek az ismeretlenek. Egy fiú állt fel, fekete haja volt ami fel volt fogva.
- Sazanami Shinji vagyok, a hatodik Espada.-a hangja mély és férfias volt, de ennek ellenére nem volt túl komoly.
- A hetedik Espada, Dordoni Alessandro Del Socaccio.-mondta valami őrült, aki egy olasz táncosra emlékeztetett leginkább.
- A nyolcas Cirucci Sanderwicci.- Mondta egy nő akinek lila haja volt két copfban, és a szeme alatt két lila csík volt. Ez a nő tisztára úgy néz ki mint egy bohóc...
- Kilenc, Gantenbainne Mosqueda.- Erről a pasiról meg ne is beszéljünk a feje olyan mint egy nagy narancs.

- Nulladik Espada, Fukuda Shou.-állt fel egy szőkés barna hajú fiú akinek a szeme mélykék volt.
- Rendben, most, hogy mindenki bemutatkozott. Most megbeszéljük azokat a szabályokat amik rátok vonatkoznak. Las Noches-ben csak 2 fő szabály van a 4-es és annál alacsonyabb számú Espadak nem engedhetik ki a kardjukat, mert az olyan hatalmas lenne, hogy elpusztítaná egész Las Nochest.
A másik, hogy az Espada Cero vagyis a Gran Rey Cerot nem használhatjátok Las Nochesben.
- Aki pedig szabályt szeg azt megölöm. - Szólalt meg Kaname, olyan hangon amitől még én is megijedtem.
Még vagy 5 percig ültünk ott és abból mind az öt perc abból telt, hogy páran cseszegették egymást, a számok miatt. Utána mindenki visszament a saját szobájába, de én látni akartam a húgom. Ezért Ayamera gondoltam -hátha akkor odavisz a folyosó- és elindultam, sonidot használva. Utána egy nagy ajtó előtt álltam, bekopogtam majd vártam nem sokkal rá ajtót nyitott nekem Ayame. Aki annyira meglepődött, hogy elejtette a poharát, amiben valami zöld lötty volt.
- Yu- Yu-mi-ko-neesan...-dadogta és utána eltört nála a mécses. - Yumiko-nee! (Nee = Neesan rövidítése)-mondta és a karomba ugrott.
- A-Ayame... mi az?
- Annyira örülök, hogy látlak!-mondta és közben patakokban folytak a könnyei a ruhámra de ez most nem zavart. - Nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondtam és átöleltem.
- Úgy hiányoztál...-igen még tényleg olyan mint amilyenre emlékeztem a lelke gyenge és ilyenkor olyan mint egy kisgyerek.
- Ayame.
- Igen?
- Azt akarom, hogy menny el innen. Azt akarom, hogy szabad legyél, menj el az emberek világába és élj ott!
- Nem!-hangzott a hangos dühös válasza.- Én itt karok maradni mert te is itt vagy! Nem akarom, hogy megint távol legyünk egymástól, Neesan...
- Egyszer majd utánad megyek, rendben? Kérlek menj el, a kedvemért.
- Nem érted meg, hogy veled akarok lenni?
- Te nem érted meg, hogy azt akarom, hogy szabad légy?
- Én itt maradok, ha te is.
- Veled aztán lehetne vitázni órákig, mi? -mosolyogtam rá és letöröltem a könnyeit.
- Úgy is itt maradok! -mondta durcásan és vissza mosolygott rám, de én ettől a kijelentésétől nem voltam túl boldog. Ha itt marad bármikor meghalhat.
- Rendben, viszont nekem vissza kell mennem, hogy válasszak egy-két fracciont.
- Jó, de ígérd meg, hogy még találkozunk!
- Hugi, egy fedél alatt lakunk egyszerű megtalálni egymást.
- Ezekkel a folyosókal?
- Csak gondolj rám. -küldtem felé egy meleg mosolyt. Mialatt a húgommal beszélgettem sokat mosolyogtam. Talán csak ő kellet ahhoz, hogy vissza hozza az érző szívem? Mikor ezek a gondolatok jártak a fejemben már rég úton voltam vissza felé a főfolyosóra, hogy onnan menjek fracciont választani, Nellel.
- Itt vagyok!
- Mehetünk fracciont választani?
- Igen. Elvezetnél oda lécci?
- Persze! -mosolygott rám. Megragadta a kezem és maga után húzott. Minek Sonidot használni? Nem sietünk sehová... Talán történt valami?
- Itt vagyunk.
- Ezek... Espadak! Az első... és a harmadik! -hallottam ki egy beszélgetés részletet.

- Válassz.
- O-oké... hmm. Ki lenne a fraccionom!?-kérdeztem hangosan.
- Az első Espada fraccionja? Ki ne akarna lenni? Mondjuk Nick... azt mondta utál engedelmes lenni...
Majd Nick lesz! Talán tanul valamit.
- Nick? Ki az a Nick?
- Én lennék. De soha nem leszek senki fraccionja. Épp elég, hogy Aizen-nek szót kell fogadnom, nem, hogy neked.
- Rendben akkor te leszel.-mondtam.
- Most mondtam, hogy nincs az az Isten.
- Nem érdekel te leszel a fraccionom, és, jobb ha ebbe beletörődsz.
- Chö, szajha.
- Mit mondtál?-mondtam dühösen és félemlítően.
- Azt, hogy nem fogok egy szajhának engedelmeskedni.
- Igen? Akkor jobb ha megtanítalak a engedelmességre.
- Nem félek tőled!
- Ez normális? Kihúzta a gyufát az első Espada-nál, megfogja ölni.- a kardomon volt egy köralaku kiállás abba beletettem az egyik ujjam és kihúztam a kardom a helyéről. Mire az a nagysága (kb. 50 centi) megduplázódott.
- Akkor kezdhetjük!- és rámutattam a karddal.

2. fejezet - Az Espada

- A két kérdésed pont egybevág-mosolyodott el- onnan tudom a nevedet, hogy ugyan az mint a 2. Espadanak.-a 2. Espadanak??? Kérlek ne mond, hogy tényleg...
- Hogy érted, hogy ugyanaz?- közben imádkoztam, hogy ne az ő nevét halljam.
- Az ő neve Usagi Ayame... - amikor meghallottam a nevet minden elsötétült a dühtől, a fájdalomtól, és a szomorúságtól...                                                                                                                                         
                                                                                                                                                                          
 Nem lehet igaz... Mért pont ő? Miért keverik bele minden rosszba?
- Usagi... Ayame...-mondtam halkan.
- Mi a baj Usagi-san? -kérdezte értetlenül Neliel-san.
- Ő... nem akartam, hogy olyan legyen mint én... Már azt is utálom, hogy a lidércé válástól nem mentettem meg. Nem, hogy valakinek a talpnyalója legyen.
- Aizen-samara gondolsz?
- Igen Aizenre. Mégis... mi a terve velünk?
- A Palota kulcsát akarja létrehozni. De, hogy mi miért kellünk ehhez nem tudom. -mondta és a mutató ujját az arca mellé emelte.
- Egyébként minek kellenek ezek a számok a testünkön?
- Az erő miatt!
- Az erő miatt? Ezt meg, hogy érted?
- Az arrancarokat csak simán a sorrend szerint számozzák... gondolom. De minket erő szerint, szóval minnél kisebb a számod annál erősebb vagy! És az Espadaban most te viseled az "1"-es számot tehát te vagy a legerősebb.
- Most már világos. - A legerősebb, mi? Nem hangzik annyira rosszul, talán itt maradok Aizennel miután a húgomat már elküldtem.
- Espadak! Induljatok el a folyosón és mint eddig is oda fogtok kilyukadni ahol kell. -szakított minket félbe egy hang a fejemben. Olyan volt mint egy hangszóró.
- Neliel! Te is hallottad?- ő bólintott, most az arca valamennyivel komolyabb volt mint az elmúlt 10 percben.
- Induljunk!- mondta és felállt.
- O..oké.-vajon mit akar most csinálni Aizen? És akkor az eszembe jutott: Ha az egész Espada ott lesz akkor  Ayame is! - Siessünk Neliel-san!-mondtam és úgy rohantam ahogy tudtam.
- Sonido? - mondta Neliel és mellettem is volt.
- So... mi?
- Sonido az ahogy most mész, Sonidonak hívják ez a leggyorsabb "futásunk". Mint a Shinigamiknak a villámlépés. -most csak bólintottam.
Pár másodperccel később egy nagy teremben voltunk, hasonló volt ahhoz ahol "születtem". A közepén egy nagy asztal volt, és körülötte 11 szék. Utána még jobban körül néztem és megláttam három embert. Biztos Espadak. Később még többen jöttek és amikor megvoltunk mind a tízen, Aizen"-sama" is megjött.
- Foglaljatok helyet.-mindenki mozgásba lendült és a hozzá legközelebb lévő székre ült. Nekem a jobb oldalamra egy 17 évesnek kinéző lány ült akinek rövid lila haja volt. Nem lehet valami erős indultam ki a kinézetéből túl gyereknek néz ki ahhoz, hogy egyáltalán Espada legyen. Akkor hátradőltem a széken és megláttam a számot a bal lapockáján: "4". Egy ilyen kis "gyerek" a négyes számot kapta? majd pedig a baloldalamra néztem ott egy nagyjábol 16-nak kinézetű lány ült. Sokkal inkább nézett ki Espadanak mint a másik lány. Próbáltam meglátni rajta a számot valahol de nem találtam hányas lehet?
- Valami baj van? -fordult felém és akkor megláttam a számot a nyaka baloldalán: "5".
- Nem, nincs semmi. -mondtam de ha jól láttam elkezdte rajtam keresni a számom. És mikor meglátta a bal oldalamon meghökkent.
- Te vagy az "1"-es Espada?
- Igen.
- Mi a neved?
- Usagi Yumiko. És a tied?
- Tsugurima Misako. -válaszolt nekem. Utána keresni kezdtem a szememmel a 2. Espadat... Usagi Ayamet.
Ferdén balra néztem és megpillantottam ciklámen színű haját és tudtam, hogy tényleg ő az. Ezek szerint a 2. Espada tényleg a húgom...

1. fejezet folytatás - Saját öntudattal rendelkezni

- Ne, aggódj nem fogsz eltévedni a folyosók odavisznek ahova menned kell úgy rendeztem el őket.- Úgy rendezte el őket? Mégis, hogy? Minél többet beszélgetek velük annál több a kérdés bennem, és egyre nagyobb a gyanú, hogy gondolat olvasó az a csávó.
Most már tényleg elindultam a szárnyam felé tudtában annak, hogy nem fogok eltévedni.  És akkor meghallottam egy ismerős sikolyt...                                                                                                              

 Visszanéztem de mögöttem mindent teljesen sötét volt és semmit nem láttam. Mi történhet ott?
Nem a sötétség miatt aggódtam hanem a sikoly miatt. Reménykedtem, hogy ne az övé legyen.
De muszáj megnéznem és ha ő az megmentenem nem hagyhatom cserben... még egyszer.
Gondoltam és elindultam visszafelé, ha azaz Aizen fazon akár egy ujjal is hozzá ér ketté szelem.
Nem hagyom, hogy kihasználja. Meg mentem az életem árán is.
 Pár másodperccel később egy nagy szobában voltam... Oké, ezzel eléggé lekicsinyítettem egy óriási teremben voltam. Olyan volt mintha egy ház lenne a házban, be volt rendezve ágyal, kanapéval meg ehhez hasonló dolgokkal. De mit keresek itt ha visszafele indultam el? Tényleg! Nem erről beszélt Ichimaru? "Ne, aggódj nem fogsz eltévedni a folyosók odavisznek ahova menned kell úgy rendeztem el őket."
- Szóval ezért kötöttem itt ki- mondtam ki hangosan és térdre estem. Így mégis, hogy fogom őt megvédeni? Hogy fogok az útjában állni annak, hogy őt is "bebörtönözzék"? Gondolom hiába indulnék ki a szobából úgy is ide jutnék vissza. Egyszer úgy is találkozom a többi Espadaval és akkor megtudom. Kiváncsi vagyok hány Espada lesz összesen. Talán 20, esetleg 30? És mi alapján választják ki azt, hogy ki lesz Espada és ki nem? Egyáltalán mik ők? Biztos nem Hollowk! Sokkal inkább hasonlítanak a Shinigamikra... De akkor mégis mit keresnek itt? Hiszen ők kiaraknak minket írtani.
És amikor ezen kezdtem el gondolkodni valaki kopogott az ajtómon.
- Ki az?-kérdeztem. Fel sem tűnt, hgy milyen hosszú ideje térdelek a padlón.
- A Hármas Espada Neliel Tu Oderschvank.-szólt egy gyengéd, kedves hang az ajtó túl oldaláról.
- Egy Espada? Gyere be!- mondtam kíváncsian. Utána belépett egy nő az ajtón. Hosszú világoszöld haja volt, világos barna szeme és egy rózsaszínes pirosos csík volt ami átment az orrán. Azt hittem, hogy valami heg talán de nem az. A maszkja és a melle is nagy.
- Mit szeretnél...
- Neliel.-egészített ki.
- Igen... Mit szeretnél Neliel-san?
- Csak bemutatkozni szerettem volna. Szeretem megismerni az embereket... illetve Espadakat.
- Értem... hány Espada lesz összesen nem tudod?
- 10!
- 10? És ebből hány van már létre hozva?
- Mind. Aizen-sama már az arrancarokat hozza létre.
- Arrancarok? Azok meg mik?
- Olyanok mint mi.
- Mint mi? De hát mi Espadak vagyunk.
- Mi is Arrancarok vagyunk, csak mi vagyunk a 10 legerősebb vagyis az Espadak. És ők emiatt az "alattvalóink". Ha szeretnél majd válassz egyet közülük nyugodtan. Én már választottam kettőt!-mondta boldogan egy mosollyal.
- Választani? Ezt, hogy érted Neliel-san?
- Fraccionnak, akik a te segítőid lesznek.
- Jó... majd talán választok valakit.
- Te kérdezel a legtöbbet az Espadak közül Usagi-san.-az Espadak közül? Ezek szerint ismeri a többieket már. Akkor talán tudja kié volt az a sikoly... És... honnan tudja a nevem?
- Neliel-san honnan tudod a nevemet? Még be sem mutatkoztam neked. És, hogy hívják a... 2. Espadat?
- A két kérdésed pont egybevág-mosolyodott el- onnan tudom a nevedet, hogy ugyan az mint a 2. Espadanak.-a 2. Espadanak??? Kérlek ne mond, hogy tényleg...
- Hogy érted, hogy ugyanaz?- közben imádkoztam, hogy ne az ő nevét halljam.
- Az ő neve Usagi Ayame... - amikor meghallottam a nevet minden elsötétült a dühtől, a fájdalomtól, és a szomorúságtól...
To be Continued

1. fejezet - Saját öntudattal rendelkezni...

 Emlékszem mikor először kinyitottam a szemem és gondoltam valamire és akkor teljesen összezavarodtam.
Én... gondolni tudtam valamire saját öntudattal pont úgy mint ezelőtt nagyjából 58 évvel. Ez mégis, hogy lehetséges?
- Mi a neved, kis hölgy?-zökkentett kis a gondolkozásomból egy férfi hang, de gondolkodás nélkül feleltem.
- Usagi Yumiko-válaszoltam, majd felnéztem rá. Egy barna zselézett hajú pasi állt előttem akinek egy tincs át ment az egész arcán.
- Rendben van, Yumiko te vagy az első-mosolyodott el furcsán, amitől kirázott a hideg. De mire gondolhat az alatt, hogy az első... és miért szólít rögtön a keresztnevemen? Ki lehet ő, hogy csak úgy letegez engem... Szívesen megleckéztettem volna, hogy tudja hol a helye, de valami azt súgta hálásnak kell lennem ennek az embernek.
 - Látom kicsit zavarodott vagy... de ez teljesen természetes úgy, hogy csak most nyerted vissza az öntudatodat hosszú évek után.-mondta valaki a zselés hajú férfi mögül... és mit láthat a mögül az ocsmány szemüveg mögül? De ő tisztelettudóbban beszél velem mint a nyalifali pacák, ennek örültem.
- Mit ért az alatt, hogy első?!-kérdeztem bátran, és türelmetlenül.
- Ne, légy ennyire türelmetlen, ifjú hölgy.- jött elő a sarokból egy vigyorgó csíkszemű pasi.
- Nem, érdekel! Tudni akarom mi folyik itt és, hogy mit keresek itt magukkal!! Miben vagyok én az Első??
- Az Espadak közt. -válaszolta nyugodtan nyalifali.
- Espa... micsoda? Még soha nem hallottam róluk és kizárt, hogy egy lennék közülük!
- Pedig az vagy és még hozzá az első számú- mutatott a bal oldalamra. Odanéztem és csak akkor vettem észre, hogy egy fekete "1"-es van ott.- Különben is hálásnak kéne lenned. Én adtam vissza az öntudatod a Lélekbontó segítségével.- Lélekbontó? Mintha már hallottam volna róla. Biztosan a halálistenek...
- De most folytatnunk kell az Espadak létrehozását. Folytassuk a kettessel természetesen szép sorban.
hozd be a következő lidércet Kaname!
-Igenis, Aizen-sama!-válaszolta a raszta csávó akit ezek szerint Kanamenak hívnak. És bevezetett egy nagy lélekenergiával rendelkező lidércet. Mit akarnak vele tenni?
- Most láthatod mi történt veled is. Figyelj mert csak egyszer láthatod aztán át kell menned a szárnyadba.-Mi az, hogy a "szárnyadba"? Egyáltalán ki ő? És mit akar tőlem?
- Először mond meg ti kik vagytok és, hogy mit akartok tenni velünk lidércekkel!-akadtam ki dühösen kiabálva.
-Vigyázz a szádra! Így nem beszélhetsz Aizen-samaval! Te csak egy alattvalója vagy. Engedelmeskedned kell neki, hiszen neki köszönhetően nyerted vissza az öntudatodat.-Engedelmeskednem kell neki? Na, ne fárassz...
- Mit akartok elérni?!
- Elpusztítani Karakura várost és létrehozni a Palota kulcsát. Majd pedig elpusztítani Soul Societyt!-vigyorgott a csíkszemű pasi...- Ja, egyébként Ichimaru Gin vagyok.- Mintha tudta volna, hogy beceneveket találok ki a külsejéről.
- És az erőm? Az alakom? Mi lett a lidérc énemmel? Vagyis inkább a külsőmmel.-kérdeztem kicsit aggódóan.
- Nyugodj, meg mivel most kerültél át ebbe az alakodba furcsább lesz használni az erőd de rövid idő után belejössz majd. Ami pedig a lidérc alakod illeti-mutatott egy kardra a derekamon- Abban van elzárva.
- És, hogy szedjem ki? Hogy változzak át?
- Minden lidércnek van egy neve a tied pedig... -és rám nézett, hogy fejezzem be a mondatát-
- Hömon rensa sa ma no neko! (Leláncolt Sarlós Macskadémon)- A kard a hátamon mocorogni kezdett-
- Mikor kimondod a nevét és a hozzá tartozó mellék szót mint a halálistenek az alakod visszafog térni.
- Értem.
- De most már menj a szárnyadba!
- Értettem... Ichimaru-san.-Mondtam és elindultam a szárnyam felé legalább is reméltem, hogy jó irányba megyek...
- Ne, aggódj nem fogsz eltévedni a folyosók odavisznek ahova menned kell úgy rendeztem el őket.- Úgy rendezte el őket? Mégis, hogy? Minél többet beszélgetek velük annál több a kérdés bennem, és egyre nagyobb a gyanú, hogy gondolat olvasó az a csávó.
Most már tényleg elindultam a szárnyam felé tudtában annak, hogy nem fogok eltévedni.  És akkor meghallottam egy ismerős sikolyt...