11. fejezet folytatása - Múltbeli érzelmek, Yumiko tanácsai

De, akkor legalább ha harcolnak, és esetleg értem valaki, mondjuk Nee-san, vagy a fraccionja Aizawa-kun... de úgy hallottam Nee-san még az élők világában van, és nem tért vissza. Akkor ha Aizawa-kun az akkor... Aizawa... kérlek... ne sérülj meg... - mondta miközben a szeméből könnycseppek kezdtek hullani...
                                                                                                 
 - Heh, ha ezt Nee-san látná tuti kiröhögne és lekeverne egy gyengébb tarkón csapást is... de mit számít az? Én... csak velük akarok lenni. Velük, azokkal akik szeretnek és én is szeretem őket... újra olyan életet akarok mint ami régen volt... mikor még igazán éltünk, és nem voltunk ilyen szörnyek, miért kellet ilyenné változnunk? Miért nem maradhatott minden olyan mint régen?
Nee-san is.... mióta újra találkoztunk, teljesen megváltozott, régen mindig hülyéskedett és folyton csak mosolygott... akkor is amikor... amikor meghalt... értem, a hülye húgáért. Mindig jó kedvű volt, nem félt, nem hagyta, hogy befolyásolják, utálta a háborút, és megakarta változtatni a világot...
,,Ayame, ígérem mire felnősz ez a világ más lesz! Nem utálhatjuk azért amilyen, hiszen minden rossz dolognak van valami jó oldala is! Nem szabad utálni ezt a kort azért amilyen! Egyszer minden változik, a természet, az országok, az emberek... és egyszer a háború is véget és! Ígérem, hogy az a mosoly amit én ragasztottam az arcodra örökre ott marad, és nem váltják fel könny cseppek... az lenne a halálom... tudod... ha te sírsz, én is sírok. Hiszen milyen nővér az akinek nem fájdulna meg a szíve a húga szomorú arcát látva? Ígérem, örökre boldog leszel! Itt és a síron túl is!!"... ezt mondtad akkor... emlékszel Yumiko? Te kis hazug... - mondta miközben egy újabb könnyzápor folyt végig az arcán.

 - Yumikoooooooo-nee-samaaaaaa!
 - Ayameeeeeeeee? Minek nyújtod el a nevemet ennyire?
 - Mert így olyan mintha egy cica mondaná, nem?
 - Nem! - nevetett a fiatal Yumi-chan.
 - Naaa, de miért nem lehetek cica? Én cica akarok lenni! Akkor majd fára tudok mászni, elbújok és megtudok valakit lepni azzal, hogy a nyakába ugrok!
 - Ezért akarsz macska lenni??? - nevetett jóízűen.
 - Igen, de akkor ehetnék rengeteg halat is! És bejárhatnám a világot! - mutatott egy óriási kört a kezeivel.
 - Azt kötve hiszem - mondta még mindig nevetve - a macskák nem nagyobb kóborolnak el túl messzire. Az is ritka ha kimennek az országból! Főleg itt, mert szegények meg is fulladnának.
 - Naaa... de akkor én lennék az első! Nem lenne tök király?
 - De, nagyon is az lenne Aya-chan a macska, aki körbeutazta a világot.
 - Pontosan!! Jól hangzik, nem? - esett hátra a zöld néhol koptatott fűbe a kis Aya-chan.
 - Tudod, nem is olyan rosszak ezek a gyerekkori álmok, amiket mostanában mondasz.
 - Tényleg? Neked mi volt?
 - Nekem? Hmm... én orvos akartam lenni, szerettem volna segíteni a beteg embereken. Tudod, rengeteg ember van aki segítségre szorul, de még sem kap.
 - Ezt nem értem... - nézett rá buta, összeráncolt szemöldökkel.
 - Olyan lett volna mint egy étterem.
 - Étterem? És te lettél volna a szakács??
 - Nem, olyan étterem, ahol az is kap enni akinek nincs pénze rá, aki csak éhezik, és nem kíván többet egy falat kenyérnél és egy pohár víznél. Egy olyan étterem ahol mindenkit kiszolgálnak aki éhes.
 - Nyamiiiii!!! Van ilyen?? Menjünk el! Még soha nem voltunk étteremben... - nézett kissé szomorúan.
 - Sajnálom, ilyenek nincsenek, ebben a világban mindenki csak magával törődik. Mindenkit csak a pénz érdekel, semmi más. De te ne légy' majd ilyen, rendben? Próbálj segíteni az olyanokon mint amilyenek mi is vagyunk, a szegényeken.
 - De mi legalább boldogok vagyunk és szeretjük egymást... ugye, Nee-san?
 - Pontosan! Ennél többet nem is akarhatnák, Aya-chan! - mosolyogtak egymásra a nővérek. - Na, de most már menjünk vissza mert még be kell fejeznem az új ruhádat.
 - Tényleg?? Kapok új ruhát??
 - Persze, Boldog Szülinapot, Aya-chan!
 - Köszönöm! - mondta és a nővére lábait ölelte szorosan.

- HÉ! FIÚK VAN FENT EGY VISKÓ! BIZTOS VAN PÁR ÉRTÉKES HOLMIJUK! NÉZZÜK MEG! - hallatszott fel egy hangos kiáltás a domboldalról.
 - Nee-san! Ezek kicsodák? - mondta megijedve a húga.
 - Csak nyúgodj meg, és ne félj, rendben? Menj és bújj el, nem fognak bántani! Ígérem!

To be continued...

11. fejezet - Te meg mit művelsz??!!

 - KUSSOLJ!!!!!!! - Kiáltott rá Aizawa akinek már elege volt Nick hülyeségeiből és nem bírta tovább, elszakadt nála a cérna. - Nem beszélhetsz így róla! Nem is ismered!! Semmit nem tudsz róla!
 - Oh, szóval szerelmes vagy belé, mi??!! - mondta Nick egy nagy vigyorral az arcán.                                                                                                                               

"Aizawa... kérlek... ne sérülj meg..."

 - Neked fogalmad sincs arról, mi az a szeretet... te csak bántani tudsz másokat... - mondta Aizawa.
 - Na, és aztán? Rohadtul nem érdekel a kis lelki világa másoknak! Úgyhogy, bűntudatot sem érzek ha meg kell ölnöm akár több ezer embert is! Te is csak egy porszem vagy, senki számára nem vagy fontos. Te csak egy fogaskerék vagy mások szerkezetében, hogy az jól működjön, semmi más!
 - Most, mondtad, hogy nem érdekel más lelki világa, akkor minek állsz az utamba??!!!!!!

                                                    Eközben az Élők Világában      

 - Tudod Aizawa... igaz, hogy azt mondtam, hogy vigyázz Ayame-ra... de ne úgy tedd, ha lehet... oké? - mondta/gondolta vagy tudom is én mit csinált "Zoe"... a falnak támaszkodva az udvaron. - Hmmm?? - fordult jobbra a léptek irányába Yumiko.
 - Te meg mi a francot csinálsz itt? Le akarsz mészárolni mindenkit? Miért nem mentél vissza a kis világotokba???!!! - kiáltott oda neki Ichigo.
 - Ez csak egy játék... ismered az orosz rulettet, ugye? A végére akár mindenki meghallhat, de ez egy játék szóval élvezd, és játszd a szerepedet, ameddig le nem jár az időd...
 - Ne gyere nekem ezekkel a szövegekkel! Mond, hogy miért jöttél ide!
 - Mondtam, nem? Játszani.
 - A játék alatt a gyilkolást érted?
 - Gyilkolást? Az nem játék az igazi játék számomra teljesen más. Ez csak annak a seggfejnek a játéka - gondolt Nickre - De, mennem kell,  tudod, az emberek élete nem túl kön... - még a szövegét sem fejezte be de úgy tűnik az ő szerepe elkezdődött ebben a "játékban", valaki megjelent mellette, egy gargantán keresztül.
 - Ohayyoooooo, Usagi-san! - lépett mellé egy mosolygó lila fejű törpe. - Aizen-sama érdeklődött felőled, és tudod, eleve Aizawa-t akarta küldeni, de őtmár napok óta nem láttuk, én meg lusta voltam megkeresni, ezért én jöttem! Hát nem csodás??
 - Ruka-san, elmondanád minek jöttél ide, pontosan? - nézett le az alacsony espada tagra.
 - Hát, tudod, jó lenne ha visszajönnél! És a húgod is aggódik, és még ítélet sem született, lehet, hogy megölik! Mert Nick ezt tanácsolta... bár szerintem egy ilyen kis porbafingóra nem kéne odafigyelni, de ha valaki megpróbálná kiszabadítani akkor lehet, hogy tényleg megölnék.... bár ez olyan... hülyén hangzik, de sose lehet tudni! Nem aggódsz a húgodért? És Aizawa-kunért? Úgy hallottam nem rég összeverekedett a toronyban Nickkel... Hmm.... vajon miért?
 - Tudod... túl sokat beszél Ruka-san.
 - Hé! Én is itt vagyok, nekem is magyarázattal tartozol még Usagi, vagy Kunuzuke vagy, hogy hívnak!
 - Hmm?? Kunuzuke?? Ki az?
 - Ezt a nevet választotta magának ahhoz, hogy itt lehessen... gondolom... - mondta a fekete hajó halálisten, Rukia.
 - Mind fogjátok most be! - mondta Usagi majd, gondolkodott... mi lenne a jobb neki? Ha visszamenne és talán megölnék mindkettőjüket, vagy ha maradna és mire visszatér megölik Ayamet? - Hmmm.... - 42.8966325413 másodperces hatásszünet... (hát... ez nem volt vicces, mi?? (._.)) - Ruka-san, érezted Aizawa lélekenergiáját mikor eljöttél?
 - Mi? Ja, igen, éreztem, miért?? - kérdezte értetlenül a 4. espada.
 - És, mennyire volt erős?
 - Nagyjából ennyire - mondta majd olyan szintre tette az erejét mint amilyen Aizawa-nak volt mikor utoljára érezte. - ilyen volt... miért?????
 - Visszamegyek, mivel te nem vagy nagyobb kapcsolatban Aizawa-val nem érezhetted, de ilyen szintre akkor teszi ha valaki felhergeli, vagy harcolni készül... aztán még a végén az a majom lerombolja a kérómat...
 - Ááááá, értem!!! De pontosan milyen "kapcsolatban" is vagytok ti egymással? - kérdezte miközben nyitott egy gargantát.
 - Ne, gondolj már hülyeségekre! - mondta és enyhén tarkón vágta, mint a szülők a gyereküket...
 - Hé, nem mehe... - kiáltott volna utána Ichigo, de addigra eltűnt  mind a garganta, mind az espadak.-

                                                 Las Noches, 3 torony, Ayame cellája      

 - Remélem, nem egy harcból halom a kard csikorgást, hanem csak valamelyik őr, élezi a kardját... bár, ez lehetetlen, hiszen ki az aki épp őrség közben akarja a kardját élezni? És egyébként még nem nagyon láttam bárkit is kardot élezni, ebben a világban. De, akkor legalább ha harcolnak, és esetleg értem valaki, mondjuk Nee-san, vagy a fraccionja Aizawa-kun... de úgy hallottam Nee-san még az élők világában van, és nem tért vissza. Akkor ha Aizawa-kun az akkor... Aizawa... kérlek... ne sérülj meg... - mondta miközben a szeméből könnycseppek kezdtek hullani...

Karácsonyi Különkiadás! - 2. rész :D

 - Hát... izé... I-Ichi...go... - mondta fülig pirulva az Usagi testvérek idősebb tagja. Ayame most látta nővérét először ennyire zavarban... pedig már jó pár éve ismeri a nővérét!
 - Komolyan?? - kérdezte óriási mosollyal az arcán a húga.
 - I-igen...
                                                                                                                                               
 - Na éééééés mit veszel fel holnap Nee-san?? - kérdezte Ayame szinte belemászva nővére arcába.
 - Nem tök mindegy? Abban amit éppen felveszek, nem gondolkodom ilyen tök felesleges dolgokon!
Foglalkozz a saját dolgoddal! - válaszolta kicsit idegesen nővére.
 - Naaa ne legyél már ilyen izééé... mond el! Végül is holnap randid lesz! - Mondta óriási szemekkel.
 - Bocs, én már csak ilyen "izé" vagyok! És nem randi csak egy találkozó.
 - De holnap Karácsony lesz, szóval ez egy randi! Mert karácsonykor a szerelmesek szoktak együtt lenni!!!!!!!!!! - érvelt Ayame.
 - Akkor foglalkozz a saját "randiddal"! És ne az enyémmel!
 - Áhhhááá! Ki mondtad, hogy randi!
 - Mi? Ja, nem úgy értettem!!
 - Ahha, én is ezt mondanám ám!
 - Mindegy, menj már végre!
 - Jó... - mondta kicsit szomorkásan Ayame.
    Ayame elment ruhákat választani hiszen holnap randija lesz Aizawa-kunnal. Ám ugyanezt a helyzetet persze Ichigo-val teljesen figyelmen kívül hagyta Yumiko. Konkrétan nem is érdekelte, hogy holnap találkozója lesz vagyis, ahogy húga nevezi "randija" lesz Ichigo-val.

 - Ohayoooooooo!! - ugrott ki nyújtózkodva az ágyból Ayame, mint aki egész végig csak a reggelt várta volna. 
 - Fogd be! - vágott hozzá egy párnát nővére. - Aludni akarok.
 - Miii? De már reggel van! Készülődnöd kéne!! - mondta és közben elkezdte lerángatni nővéréről a takaróját. - Na, kelj már ki az ágyból! Nem hisze el, hogy ennyire lusta vagy! Ha ezt látnák az Espada-k tuti kiröhögnének! - mondta gonoszan Ayame.
 - Nem érdekel, aludni akarok! Mindenkinek joga van hozzá! Nekem meg különösen!
 - Mert, hogy?
 - Meeeert azt mondtam! Az én szavam szent és sérthetetlen! Úgyhogy hagyjá' aludni! - mondta majd visszarántotta takaróját húga kezei közül és úgy bújt be alá akárcsak egy kisgyerek.
 - Pfff... még, hogy a te szavad szent és sérthetetlen! Nem volt jó vicc, Nee-san!! - mondta húga.
 - Nem is viccnek szántam. - válaszolt két ásítás között. - Na, menj már foglalkozz a saját találkáddal! 
 - Jól van, akkor megyek és sütök valami finomat Ai-channak!!
 - Ai-chan? Mármint Ai mint szerelem?? Ez olyan nyálaaaas! Pfeej! Ezeket legalább ne előttem csináld....
 - Oké, na mentem készülni! - mondta és ki sétált a szobából.
A délelőttük hamar elment és jöttek a találkozók időpontja, így Ayame elment délben, hogy oda érjen a parkba.
 "Ne, hogy kihagyd a találkozódat!" - mondta indulása előtt Ayame.
 - Pfff... mintha lenne bármilyen találkozót is kihagynom... olyan könnyen át lehet verni, Ayame-chan. Engem nem hívott el Ichigo mára... De vicces volt, ahogy beleélted magadat. (^-^) - mondta Yumiko majd egy adag pattogatott kukoricával beült a tévé elé.

Höhöööö... de szeretem a sztori végét :3 Remélem tetszett nektek ez a 2 részes kis rövid "love"story :D Írjatok kommentet, szavazzatok (már csak 28.-ig lehet szavazni!!). És tegyetek fel kérdést a "Kérdezz a fanfic-ről és válaszolok ^^" nevezetű kis oldalon :D És még egyszer Boldog Karácsonyt Kívánok minden olvasómnak és azoknak is akik nem azok!! :DD

Karácsonyi Különkiadás! :) - 1. rész

Khmm... a következő fejezet 6 éven aluli olvasóink számára nem ajánlott! Valamint ez a fejezet egyedi és különálló lesz, így ennek a történetnek se folytatása, se bármire mély nyomott hagyó történés nem lesz benne! Egyszerűen: Semmi köze annak ami történt és történni fog, ezért ezt ne vegyétek úgy hogy húúú akkor most ez meg az lesz mert ebben tök jól kijöttek meg hasonlók... na, nem! :) Na, jó talán... ;)
Kellemes olvasást és Békés, Boldog Karácsonyt mindenkinek!! :)
                                                                                                                                     
 - Ayame-san... én csak azt szeretném mondani... vagyis kérdezni - kezdett bele fülig pirulva Aizawa - eljönnél-e ve-velem izé...
 - Hmm?? Nem értem hova szeretnél kilyukadni Aizawa-kun! - mondta a piros pozsgás arccal Ayame, hiszen ebben a hidegben szinte lefagyott az arca. - Jééé... neked nagyon vörös az arcod! Csak nem vagy lázas??
 - Mi?... Ja, ja nem... szóval azt szeretném kérdezni, hogy el-eljönnél-e velem... valahova holnap? - mondta ki most már olyan vörös fejjel mint egy rák.
 - Holnap... hmm... azt hiszem akkor karácsony van... olyankor nem a szerel...mesek szoktak együtt lenni?? - kérdezett vissza Ayame aki a sálába rejtette arcát és rózsaszín frufruját.
 - Tu-tudom, és éppen ezért szeretnék veled h-holnap egy...együtt lenni! - mondta a járdát bámulva. - Találkoznál így is v-velem?? - kérdezte kicsit felcsillant szemekkel de még mindig úgy bámulta azt a hóval fedett járdát mintha szerelmes lenne belé.
 - Én... én sz-szívesen találkoznék veled... - mondta most már ő is fülig pirulva. - De... neked nem baj, hogy a nővérem... a te "felettesed"??
 - N-nem... most... nem ő érdekel... - mondta és most már Ayame-ra nézett de még mindig nem a szemébe.
 - Rendben... akkor holnap találkozunk! Szia! - mondta Ayame és elment.
 - J-Jó, szia! - mondta és megvárta mire Ayame nagyjából halló távolságon kívül ért és felkiáltott - Holnap a világ legjobb nőjével fogok találkozniiiiii!!! - na, igen... mondhatnánk úgy is, hogy tisztára hülyének nézték és röhögtek rajta, de ezt nem írhatom le, mert ez egy "könyv" ezért inkább azt mondom, hogy: nem nézték épelméjűnek... így szebb a megfogalmazása, nem?? :)
                                                                                                                                               
 - Ayame! - kiáltott a szinte ügető lány után a vörös nővér.
 - Ki... Nee-san!! Te meg mit keresel itt?? - vágott be egy hiperszuperijedős arcot Ayame.
 - Tudod ez egy hosszú történet, az egész azzal kezdődött, hogy elmentem dolgozni, aztán mikor végeztem megláttalak téged elsétálni az utcán utánad akartam kiabálni de nem hallottad úgyhogy utánad mentem, után láttam, hogy összefutsz Aizawa-val eléggé nagyot néztem de most nem ez a fontos... és végül hallottam pár olyan dolgot is amit nem akartam... - fejezte be mondandóját Yumiko, persze mire a végére ért Ayame megint fülig pirult
 - N-nee-san... ha szeretnéd akkor én nem...
 - Mit nem? Nem találkozol vele? Aizawa is jól megmondta nekem semmi közöm a ti "kapcsolatotokhoz". - mondta nyugodtan.
 - T-tényleg? Neked nem baj?
 - Nem, na menjünk haza! - mondta majd elindult.
 - Nee-san téged is elhívott valaki holnapra??
 - Ömm... nem... - mondta nem túl meggyőzően és kezdett kipirulni.
 - Mi ez a válasz? Tuti, hogy elhívott valaki!! Különben rögtön, határozottan rávágtad volna, hogy nem!!!! Na, ki hívott el?? - mondta beállva a nővére elé Ayame.
 - Semmi, nem lényeges! - mondta kerülve a témát Yumiko.
 - De igenis az!! Na, mond csak el!! - mondta Ayame úgy mint aki rögtön belehal a kíváncsiságba. - Ha nem mondod el akkor... hmm... áhh... semmi nem jut eszembe... de attól még el kell mondanod!
 - Hát... izé... I-Ichi...go... - mondta fülig pirulva az Usagi testvérek idősebb tagja. Ayame most látta nővérét először ennyire zavarban... pedig már jó pár éve ismeri a nővérét!
 - Komolyan?? - kérdezte óriási mosollyal az arcán a húga.
 - I-igen...

Na, mára csak ennyit...  folytatása holnap lesz majd ennek a kis történetnek ;) Írjatok kommenteket, és kérdéseket a "Kérdezz a fanfic-ről és én válaszolok ^^" rovatba :) Valamint oldalt is szavazzatok arra, hogy kiket párosítanátok össze! És még egyszer Békés, Boldog Ünnepeket Kívánok nektek!! :)

10. fejezet - Szerelem??

 - Ő itt az új osztálytársatok! -mondta és beléptem egy széles mosollyal az arcomon.
Mikor beléptem megláttam Kurosaki Ichigot és azt a fekete hajú halálistent akit azt hiszem Rukiának hívtak, és hitetlenkedve bámultak rám.
 - Jó reggelt osztálytársak!! - mondtam és meghajoltam.
                                                                                                                                
   Utálok, jó kislány szerepben lenni! Mondtam már? Igen? Nem baj elmondom még párszor úgy is...
 - A neve Kunuzuke Zoe! Kérlek vezessétek majd körbe az épületben és legyetek vele kedvesek, hiszen csak most költözött a városba így ismerősei sincsenek itt. - öh, azt kétlem. És nem, hogy csak a városban vagyok ú hanem a világban is... - Na, nézzük, hova tudnál leülni... áh, ott az ablak mellet van egy üres pad! Akkor az lesz a te helyed.
 - Értettem. - mondtam és az új helyemre vonultam erőltetett mosollyal az arcomon. Úgy láttam, hogy ugyanígy "szenved" a drága Kurosaki is. Szerintem most éppen az járhat a fejében, hogy hogyan kerülhetek ide. Vagy éppen a képzeleteiben öl meg, ki tudja? De nem is nagyon érdekel hiszen nem azért jöttem, hogy pátyolgassam a lelki világát!
                                             Ez alatt Las Noches-ben                                                
 - Aú??! - mondta Nick még mindig azzal az elszánt és pimasz mosollyal az arcán. - Gondolom ezzel most elakartál intézni, igaz?? - emelte fel egyik szemöldökét. - De, le kell, hogy lombozzalak, engem nem lehet ilyen egyszerűen eltenni láb alól!! - mondta majd kirántotta Aizawa kardját a hasából. - És ha már küzdesz, küzdj rendesen, utálom az ilyen lesi csapásokat!
 - Chö... - Aizawa most csak ennyit tudott mondani. - Most komolyan te papolsz nekem arról, hogy hogyan kell tisztességesen küzdeni??
 - Hallottad, nem? - Aizawa már léggé ideges volt már mikor visszajött de Nick erre rátett egy lapáttal még. - És különben is a szánalmas kis "mestered" nincs itt, hogy kihúzzon a csávából, mi? Mi lenne, ha téged is bezárnálak Ayame mellé? Ameddig nem jön a kis Usagi el lenétek, ott, nem? Aztán megjön, megölik, és titeket is. Sőt, inkább először kínozni kéne valamivel amibe nem hal bele túl hamar. - mondta, de olyan volt mintha csak hangosan gondolkozna.
 - KUSSOLJ!!!!!!! - Kiáltott rá Aizawa akinek már elege volt Nick hülyeségeiből és nem bírta tovább, elszakadt nála a cérna. - Nem beszélhetsz így róla! Nem is ismered!! Semmit nem tudsz róla!
 - Oh, szóval szerelmes vagy belé, mi??!! - mondta Nick egy nagy vigyorral az arcán.


Írói "közlemény":
Sajnálom, hogy most csak ennyire futotta tőlem, de éppenséggel nem vagyok a toppon (antibiotikumot kell szednem O_O) és időm sem volt most rá annyira.
Viszont a következő fejezet hosszabb lesz (sokkal) és a Karácsony közeledte miatt egy karácsonyi különkiadás lesz :) Tele karácsonyi képekkel, (természetesen a szereplőkről). Addig is mindenkinek kitartást az iskolában! Sziasztok :D

8.-9. fejezet - Meglepetés! Ő itt az új osztálytársatok!

- Van egy ilyen lakás itt a közelben, innen kb. félóra de közel van ahhoz a két helyhez, olcsó, csendesnek csendes de nem annyira mint az ember azt várná. Megnézzük?
 - Persze!
 - Rendben, akkor jöjjön kisasszony. -mondta és mutatta az utat.
                                                                                                                                          
  A háznak a környéke nagyon szép volt, a házzal szemben egy park áll padokkal, fákkal bokrokkal és rengeteg színes virággal, ha az ember akárcsak egy pillanatra is ránézett megnyugvást érzett.
Közben bementünk és rengeteg lépcsőn kellet felmennünk az egyik emeletre. Engem egyáltalán nem fárasztott de láttam, hogy az idős bácsinak kicsit nehezére esik felsétálni.
 - Jól van? -kérdeztem.
 - Persze, soha jobban. - válaszolta kissé lihegve. Legszívesebben felfutottam volna vele, hogy ne kelljen megtenni-e az elkövetkező jó pár lépcső fokot, de nem tehettem. Hiszen egy tinédzser lány nem futkos idős bácsikkal a nyakában!!
 - Hányadik emeletre megyünk fel?
 - A harmadikra.
 - Akkor már csak egy emeletet kell sétálni, igaz?
 - Igen, csak nem földszintre szeretett volna költözni kisasszony?
 - Ja, nem, nekem mindegy hányadikon van, csak érdeklődtem. - mikor felértünk az idős bácsi balra fordult elindult egy ajtó felé ami felett a "316" van írva. Beletette a zárba a kulcsot, elfordította benne és kinyitotta az ajtót.
 - Menjen csak be, kedves. - mondta és arrébb állt az ajtó elől, hogy betudjak menni. Bementem a lakásba és mikor először körül néztem megláttam az asztalt a szoba közepén, ami egy ablak mellet volt mellette kanapéhoz hasonlító székek voltak. Ha jobbra fordultam megláttam egy "spéci" konyhát és egy ajtót, baloldalt egy hűtő volt és két ajtó. Elindultam a két ajtó irányába és benéztem oda amelyik közelebb volt. A kis fürdőszobába csak egy kisebb ablakból jött be fény, de ez így is eléggé bevilágította. Volt ott egy kád körülötte rózsaszín átlátszó függönnyel. Volt ott egy kis kézmosó és a falon a csempék nagyon szép mintásak voltak, olyan olajfestményszerű volt a mintája. A padló pedig krém színű volt. Ennek a fürdőszobának az összképe nagyon tetszett. Majd kimentem, becsuktam az ajtót és a másik ajtót kinyitottam és bementem. Az egy hálószoba volt, a fal gyönyörű zöld volt, és a hatalmas ablakokat nagy világos kék függönyök vették körbe. A padló parkettázva volt és afféle barna színe volt, a szobában volt egy íróasztal, egy francia ágy mellette egy fekete éjjeli szekrénnyel.
A tv az ággyal szemben volt, de a szekrény az ablaktól nem messze. Úgy gondoltam eddig ez a lakás gyönyörű. Már csak egy szobát kellet megnéznem, így átmentem abba az egy szobába amit még nem néztem meg. Beléptem és hatalmas napsugár sütött hirtelen a szemembe, a kezemmel gyorsan eltakartam a szememet.
 Ez a szoba nem volt túl nagy, -talán gardróbnak használták az előző lakók- gondoltam mivel a falon polcok, és kisebb szekrények voltak.
 - Hogy tetszik önnek, kisasszony? - kérdezte az előszobából az idős úr.
 - Nagyon tetszik, mennyi lenne ha kibérelném?
 - Havonta lenne 30.000 yen.
 - Remek, akkor szeretném kibérelni ezt a lakást.
 - És mikor költözne be?
 - Ma lehetne?
 - Persze, a lakbérnek most csak a felét kell majd kifizetnie.
 - Ez jó hír, és mikor kéne majd kifizetnem?
 - Mivel mint mondta csak ma kapott állást ezért hónap elején kéne befizetnie majd mind a kettőt, szóval összesen 45.000 yent.
 - Értem... köszönöm szépen!
 - A kulcsokat estére lemásoltatom, addig nyugodtan rendezkedjen be. - mondta és elindult az ajtó felé.
 - Nagyon szépen köszönöm uram! - mondtam és elment. Már csak egy nagyobb ruhatárat kell szereznem és egyenruhát... ameddig visszajön az idős bácsi beszerzem őket.

                                              2 órával később                                              
  Már egyre jobban megy a ki- és be mászás ebbe a póttestbe. Ami jó mert így legalább könnyebb beszereznem a ruhákat addig ameddig nem lesz pénzem, utána természetesen visszaviszem... (vagy nem). Megszereztem az egyenruhát is, ami szürke volt... volt hozzá egy masni, blúz, szoknya, egy mellény és egy kabátszerű dolog is. Nem tudtam elképzelni, hogy tudnak egész nap ebben lenni a diákok. De muszáj lesz felvennem ha Kurosaki közelébe akarok férkőzni. Közben kopogtattak.
 - Szabad?? - hallottam meg a bácsi hangját, akiről időközben kiderül, hogy Muto Osuya-nak hívják.
 - Igen, Muto-san! - mondtam és belépett.
 - Itt vannak a kulcsok. - majd elmagyarázta melyik-melyik zárt nyitja.   Mikor Muto-san elment már este nyolc óra volt, úgyhogy utána bezártam az ajtót és elmentem aludni.
    Másnap reggel korán keltem, felvettem az egyenruhát, ettem és elindultam az iskolába. A táskám könnyű volt mivel nem volt benne semmi, a csörgőmön kívül, mivel a tankönyveket csak ma kapom meg. Az igazgató még tegnap gyorsan bemutatott minket egymásnak az "új" osztályfőnökömmel, aki egy eléggé furcsa nő. Azt mondta, hogy csak az óra kezdése előtt csak öt perccel menjek be, és odaadja a könyveket és elmondja az osztálynak, hogy új osztálytársuk les, és csak az után mehetek be... Én meg le okéztam, hogy nekem mindegy.
   Pont 5 perccel nyolc óra előtt értem oda és bementem az osztályfőnökhöz, aki láthatólag már előkészítette nekem a tankönyveket az asztalára.
 - Jó reggelt! -mondtam és meghajoltam.
 - Jó reggelt! - mondta vissza. - Ezek itt a könyveid tedd el őket majd gyere az osztály terem elé és mikor hallod, hogy azt mondom "Ő itt az új osztálytársatok!" gyere be, oké?
 - Értem.
 - Akkor majd gyere! - mondta és elment.
Eltettem a könyveimet majd elindultam az osztályterem felé. És nagyjából maximum másfél percig álltam ott meghallottam a bűvös mondatot.
 - Ő itt az új osztálytársatok! -mondta és beléptem egy széles mosollyal az arcomon.
Mikor beléptem megláttam Kurosaki Ichigot és azt a fekete hajú halálistent akit azt hiszem Rukiának hívtak, és hitetlenkedve bámultak rám.
 - Jó reggelt osztálytársak!! - mondtam és meghajoltam.

Goooomeeeeeeneeeeeee!!!!!!

Sziasztok ._.""
Lécci, ne harapjátok le a fejemet ><"" Tudom, hogy réges-régen (egy messzi messzi gaaxisban) írtam utoljára új fejezetet, de nemvolt időm rá ._. Mert folyton csak a tanulás, tanulás és persze a tanulás volt most mert megállás nélkül Témazárókat írattak velem. De most egy ideig nem lesz úgyhogy visszatérek és remélem  ezek után is olvassátok majd a ficimet :)

U.I.: És még egyszer Gomennnnneeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!!! ˇ.ˇ"""