2012. szeptember 12., szerda

6. fejezet folyt. - Elszabadult Démon avagy az új mentési terv

- Semmi, de akkor hadd mutassak neked én is egy dolgot... a Ressureccion-omat. Karmolj, Hömon rensa sa ma no neko [ejtsd: Hőmon renszá szá má no neko].- mondtam és a csörgőre tettem a kezemet amit összetörtem és elszabadult a lélekenergiám.
                                                                                                                                   

  Mikor az egész lélekenergiám előtört mind összeestek az erejétől.
- Megmondtam, hogy nincs esélyed, Kurosaki. Különben is egyenlőre nem engedték meg, hogy megöljelek, úgyhogy muszáj élve elvinnem téged.

- Nem... fogok veszíteni... ellened. -mondta és elkezdett harci alakot felvenni.
- A te és az én erőmet fényévek választják el. Törődj bele és add fel.
- Soha, nem fogom hagyni, hogy egy hozzád hasonló Hollow legyőzzön.
- Akkor mi lenne ha átlyukasztanám a mellkasodat és úgy vinnélek Las Nochesbe?
- Csak hajrá. -mondta vakmerően. Ez a fiú, nagyon elszánt és erős de egyenlőre nem eléggé ahhoz, hogy engem vagy akár Ayizawat legyőzze. De, ha edzené egy kapitány szint feletti "ember" akkor még erősebb lehetne. De, most nem azzal kell foglalkoznom, hogy miként lehetne erősebbé tenni, hanem, hogy elvigyem... vagy... -hasított belém egy ötlet- felhasználhatnám Ayame megmentésére is. Neki futottam és nem sértettem fel súlyosan csak, erősen belekarmoltam a karmaimmal.
- Ichigo!! - jött egy kiáltás az oldalukról egy lánytól, akinek fekete rövid haja volt, aminek egy tincse átment az arcán.
- Még bírom, addig biztosan ameddig feloldják.
- De, Ichi... -kezdett bele a lány.
- Nyugi, nem fogok elpatkolni. -mondta és még ilyenkor is rátudott mosolyogni arra a lányra. -aakor folytassuk, Usagi.
- Rendben. -megint felvette azt a maszkot és eltűnt, de most gyorsabb volt. Hol lehet? Fölöttem? Alattam? Mögöttem? Előttem? Balra? Jobbra!! Elugrottam, de még most is gyorsan reagált és máris mögöttem volt. Francba!
- Espada Cero!! -kiáltottam és most a lábamból vittem be neki egyet.
- ICHIGO!!!! -kiáltották kórusban a társai. Mikor eltűnt a füst láttam, hogy a földön fekszik és még levegőt is alig vesz. Szinte... haldoklott.
- Ayizawa!!
- Igen, Usagi-sama? -kérdezte és mellettem volt.
- Elmegyünk.
- És a fiúval mi lesz?
- Túl gyenge ahhoz, hogy bármire használhassa Aizen.
- Értem. Akkor visszame... -kezdte de én a szájára csaptam a kezem és elvittem Sonidoval, nagyon messze. És amikor eléggé messze voltunk, belekezdtem.
- Ayizawa te visszamész Las Nochesbe és elmondod Aizen-sama-nak a történteket két dolog kivételével.
- Mi lenne az a dolog?
- Az, hogy majdnem megöltem a végén, és, hogy használtam az Espada Cero-t ellene.
- Értettem, Usagi-sama, számon lakat ezekkel kapcsolatban.
- Köszönöm, Ayizawa. -mondtam és kinyújtottam a tenyeremet magam elé, ahol elkezdett megformálódni a csengő és minnél több látszottt a csengőből annál kevesebb volt a ressurecion alakomból, amikor a teljes csengő megvolt legyintettem a karommal és a szíja is visszatért. Akkor pedig visszatettem a nyakamba. - Ayizawa, kérhetnék még egy dolgot?
- Bármit megteszek, Usagi-sama!
- Vigyázz a húgomra és amikor kell védd meg.
- Értettem, ezt fogom tenni. És akkor ha nem bánod vissza is megyek.
- Menj csak. - Én addig itt fogom edzeni Kurosaki Ichigot...

1 megjegyzés: