- Persze!
- Rendben, akkor jöjjön kisasszony. -mondta és mutatta az utat.
A háznak a környéke nagyon szép volt, a házzal szemben egy park áll padokkal, fákkal bokrokkal és rengeteg színes virággal, ha az ember akárcsak egy pillanatra is ránézett megnyugvást érzett.
Közben bementünk és rengeteg lépcsőn kellet felmennünk az egyik emeletre. Engem egyáltalán nem fárasztott de láttam, hogy az idős bácsinak kicsit nehezére esik felsétálni.
- Jól van? -kérdeztem.
- Persze, soha jobban. - válaszolta kissé lihegve. Legszívesebben felfutottam volna vele, hogy ne kelljen megtenni-e az elkövetkező jó pár lépcső fokot, de nem tehettem. Hiszen egy tinédzser lány nem futkos idős bácsikkal a nyakában!!
- Hányadik emeletre megyünk fel?
- A harmadikra.
- Akkor már csak egy emeletet kell sétálni, igaz?
- Igen, csak nem földszintre szeretett volna költözni kisasszony?
- Ja, nem, nekem mindegy hányadikon van, csak érdeklődtem. - mikor felértünk az idős bácsi balra fordult elindult egy ajtó felé ami felett a "316" van írva. Beletette a zárba a kulcsot, elfordította benne és kinyitotta az ajtót.
- Menjen csak be, kedves. - mondta és arrébb állt az ajtó elől, hogy betudjak menni. Bementem a lakásba és mikor először körül néztem megláttam az asztalt a szoba közepén, ami egy ablak mellet volt mellette kanapéhoz hasonlító székek voltak. Ha jobbra fordultam megláttam egy "spéci" konyhát és egy ajtót, baloldalt egy hűtő volt és két ajtó. Elindultam a két ajtó irányába és benéztem oda amelyik közelebb volt. A kis fürdőszobába csak egy kisebb ablakból jött be fény, de ez így is eléggé bevilágította. Volt ott egy kád körülötte rózsaszín átlátszó függönnyel. Volt ott egy kis kézmosó és a falon a csempék nagyon szép mintásak voltak, olyan olajfestményszerű volt a mintája. A padló pedig krém színű volt. Ennek a fürdőszobának az összképe nagyon tetszett. Majd kimentem, becsuktam az ajtót és a másik ajtót kinyitottam és bementem. Az egy hálószoba volt, a fal gyönyörű zöld volt, és a hatalmas ablakokat nagy világos kék függönyök vették körbe. A padló parkettázva volt és afféle barna színe volt, a szobában volt egy íróasztal, egy francia ágy mellette egy fekete éjjeli szekrénnyel.
A tv az ággyal szemben volt, de a szekrény az ablaktól nem messze. Úgy gondoltam eddig ez a lakás gyönyörű. Már csak egy szobát kellet megnéznem, így átmentem abba az egy szobába amit még nem néztem meg. Beléptem és hatalmas napsugár sütött hirtelen a szemembe, a kezemmel gyorsan eltakartam a szememet.
Ez a szoba nem volt túl nagy, -talán gardróbnak használták az előző lakók- gondoltam mivel a falon polcok, és kisebb szekrények voltak.
- Hogy tetszik önnek, kisasszony? - kérdezte az előszobából az idős úr.
- Nagyon tetszik, mennyi lenne ha kibérelném?
- Havonta lenne 30.000 yen.
- Remek, akkor szeretném kibérelni ezt a lakást.
- És mikor költözne be?
- Ma lehetne?
- Persze, a lakbérnek most csak a felét kell majd kifizetnie.
- Ez jó hír, és mikor kéne majd kifizetnem?
- Mivel mint mondta csak ma kapott állást ezért hónap elején kéne befizetnie majd mind a kettőt, szóval összesen 45.000 yent.
- Értem... köszönöm szépen!
- A kulcsokat estére lemásoltatom, addig nyugodtan rendezkedjen be. - mondta és elindult az ajtó felé.
- Nagyon szépen köszönöm uram! - mondtam és elment. Már csak egy nagyobb ruhatárat kell szereznem és egyenruhát... ameddig visszajön az idős bácsi beszerzem őket.
Már egyre jobban megy a ki- és be mászás ebbe a póttestbe. Ami jó mert így legalább könnyebb beszereznem a ruhákat addig ameddig nem lesz pénzem, utána természetesen visszaviszem... (vagy nem). Megszereztem az egyenruhát is, ami szürke volt... volt hozzá egy masni, blúz, szoknya, egy mellény és egy kabátszerű dolog is. Nem tudtam elképzelni, hogy tudnak egész nap ebben lenni a diákok. De muszáj lesz felvennem ha Kurosaki közelébe akarok férkőzni. Közben kopogtattak.
- Szabad?? - hallottam meg a bácsi hangját, akiről időközben kiderül, hogy Muto Osuya-nak hívják.
- Igen, Muto-san! - mondtam és belépett.
- Itt vannak a kulcsok. - majd elmagyarázta melyik-melyik zárt nyitja. Mikor Muto-san elment már este nyolc óra volt, úgyhogy utána bezártam az ajtót és elmentem aludni.
Másnap reggel korán keltem, felvettem az egyenruhát, ettem és elindultam az iskolába. A táskám könnyű volt mivel nem volt benne semmi, a csörgőmön kívül, mivel a tankönyveket csak ma kapom meg. Az igazgató még tegnap gyorsan bemutatott minket egymásnak az "új" osztályfőnökömmel, aki egy eléggé furcsa nő. Azt mondta, hogy csak az óra kezdése előtt csak öt perccel menjek be, és odaadja a könyveket és elmondja az osztálynak, hogy új osztálytársuk les, és csak az után mehetek be... Én meg le okéztam, hogy nekem mindegy.
Pont 5 perccel nyolc óra előtt értem oda és bementem az osztályfőnökhöz, aki láthatólag már előkészítette nekem a tankönyveket az asztalára.
- Jó reggelt! -mondtam és meghajoltam.
- Jó reggelt! - mondta vissza. - Ezek itt a könyveid tedd el őket majd gyere az osztály terem elé és mikor hallod, hogy azt mondom "Ő itt az új osztálytársatok!" gyere be, oké?
- Értem.
- Akkor majd gyere! - mondta és elment.
Eltettem a könyveimet majd elindultam az osztályterem felé. És nagyjából maximum másfél percig álltam ott meghallottam a bűvös mondatot.
- Ő itt az új osztálytársatok! -mondta és beléptem egy széles mosollyal az arcomon.
Mikor beléptem megláttam Kurosaki Ichigot és azt a fekete hajú halálistent akit azt hiszem Rukiának hívtak, és hitetlenkedve bámultak rám.
- Jó reggelt osztálytársak!! - mondtam és meghajoltam.
