- Értettem és köszönöm!-mondta és utánam indult.
- Neliel-san, mehetünk.
- Eléggé nagy rendetlenséget csináltál most. Miért jó ennyire harcolni? Mit szeretsz a harcban?
- Nem szeretek semmit a harcban, egyszerűen megmutattam neki azt amit látnia kellet.
Visszafele nem siettünk csak sétáltunk, Neliel eléggé furcsa volt az eddigiekhez képest. Folyton beszélt valamiről, de mióta elindultunk meg se szólalt.
- Neliel-san!
- Igen?-kérdezte valami szánakozó hangon.
- Valami baj...-mikor elkezdtem a mondatot egy hatalmas lélekenergia bukkant fel, nagyon nehezen bírtam.- Mi ez? Áhh...-a falnak támaszkodtam.
- Usagi-sama! Jól van?-kérdezte Aizawa és mikor rá néztem rosszabb állapotban volt mint én. A földön térdelt és a fejét fogta.
- Igen, jól vagyok de te menj el innen.-mondtam a fülemre tett kézzel.
- És ön?
- Csak siess már!!!
- Értettem!- ami itt történni fog... Aizawa-nak biztos semmi köze hozzá.
- Hogy félted az alattvalóidat! Kár, hogy aki miatt igazán aggódnod kéne eszedbe sem jut.- szólalt meg egy eléggé ismerős hang mögülem... Kaname!
- Ezt meg, hogy érted? -fordultam felé.
- A szöktetésed nem működött, igaz? -a szöktetésem? Ayame!
- Mit akarsz ezzel?
- Megfoglak ölni, de Aizen-sama azt mondta, előbb vigyelek hozzá. A húgod már vár.-mondta megragadta a vállam és a következő pillanatban már ott is voltunk. Ez biztos nem Sonido volt ahhoz túlságosan más volt... Vajon mi? Körül néztem, a terem olyan volt mint valami trónt terem régen az emberek világában. Ott volt Aizen, Ichimaru, és persze Ayame.
- Sajnálom Yumiko-neesean.-mondta szomorú fejjel.
- Ayame...-néztem rá bocsánat kérően.
- Yumiko, ma elmondtam, hogy aki szabályt szeg azt Tousen Kaname megöli. Te ennek ellenére megakartad szöktetni a húgodat. Meg kéne ölnöm titeket de sokkal nagyobb szenvedés lenne, ha Ayamet fogva tartanám, a 3. toronyban ahol a kivégző osztag és a 7. Espada ügyel rá.
- Ne! Inkább öljön meg engem! De a húgomat hagyja békén!
- Erre gondolsz?-kérdezte Kaname és a húgom elé lépett.
- Hagyja békén! -oda akartam rohanni de Ichimaru lefogott. És akkor Tousen átnyúlt Ayame mellhasán.
- Yu-mi...- kezdte el és a földre esett.
- Neeeee!-kiáltottam akkor az összes lélek energiámat kiszabadítottam, és tombolni kezdtem.- Te rohadék!-mondtam és a kardommal neki rontottam.-Hogy merészeltél egy ujjal is hozzá érni?!! Espada Cero!! -kiáltottam és a képébe nyomtam a rohadéknak. Mikor már újból láttam őt, megnéztem mennyire sebeztem meg. Megsebeztem, de nem annyira, mint amire számítottam. Csak pár karcolás volt rajta és a ruhája ment tönkre. A következő pillanatban eltűnt és...
- Ezért meghalsz! -mögöttem volt, nem volt, hová menekülnöm előle. Az én mellhassomon is átnyúlt és...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése