- Csak hozd el, ő nem egy átlagos ember, egy Shinigami, pontosabban Shinigami helyettes.
- Értem. Elhozom őt önnek. - Utálom bántani a Shinigamikat...főleg miután olyan kedvesek voltak velem, mikor ember voltam.
Nem túl nagy örömmel, de elmentem összeszedni valahonnan a fraccionomat. De ami ezt illeti nem láttam már 6 napja, nem is csoda, hogy nem tudom hol van.
- Aizawa!! -kiabáltam de nem jött egyszer sem olyan válasz, hogy: "Ó, Usagi-sama itt vagyok, mit szeretne csinálni?!".- Aizawaaa! - és utána valaki kirontott a szobámból.
- Ó, Usagi-sama itt vagyok, mit szeretne csinálni?!-na, ne ez csak valami vicc, ugye?? vágtam fura arcot- Azt hittem eltűnt, mert amikor bementem a lakosztályába Ön már nem volt ott. Ami eléggé furcsa mert amikor kijöttem ön még ott volt.
- Amikor kijöttél?
- Igen, tudja Neliel-sama és én ápoltuk önt. - Ezt, hogy-hogy nem mondta Neliel?
- Értem, köszönöm szépen Aizawa-kun! -mondtam és meghajoltam elötte.
- Ó, Usagi-sama ez-ez igazán nem kell, nem érdemlem meg azt, hogy ön meghajoljon elöttem.
- Degogynem, azok után amit tettél értem megérdemled - mosolyogtam vissza rá boldogan.
- Igazán köszönöm Usagi-sama.
- De ezt a témát most toljuk arréb, küldetésre megyünk szedd össze magad és indulunk is.
- Milyen küldetés?
- Az élők világába megyünk, és elhozzuk ide az egyik halálistent, Kurosaki Ichigot.
- Értettem, én már most készen állok indulhatunk.
- Oké, akkor megyünk.-mondtam és megnyitottam egy Gargantát.-Kövess.-elindultam és csak sétáltam és sétáltam, utat alkotva a részecskéből.
- Wáó! Maga nagyon jól tudja irányítani a lélekenergiáját.-mondta és ámélkodott az útban amit létrehoztam.
- Köszönöm, de... ez nem a teljes lélekenergiám, tehát lehetne jobb is.
- Ennél jobb? Egyébként, ha nem veszi tolakodásnak megkérdezhetem, hogy, hogy értete azt, hogy ez nem a teljes lélekenergiája? -kérdezte.
- Ne, legyél már ilyen, vegyél kicsit lazában ha már "sama"-nak hívsz tegezz mellé, oké?
- Értettem...
- Hm?-fordultam felé felvont szemöldökkkel.
- Oké, Usagi-sama.
- Így máris jobb. Egyébként úgy értettem azt, hogy ez nem a teljes lélekenergiám, hogy ebbe itt-mutattam a nyakamon egy macskacsengőre.- elvan zárva a lélekenergám több mint háromnegyede, a kardom pedig a szíja.
- Hm? A kardja...-ránéztem-vagyis a kardod mikor először találkoztunk még a hátadon hordtad... akkor mégis mióta lett ilyen?
- Amikor rátámadtam Kanamera a teljes lélekenergiámat használtam és utána ilyenformában tért vissza.
- Értem.
- Mindjárt megérkezünk.-mondtam és megálltam.-Figyelj.-csettintettem és kinyílt a Garganta.
- Usagi-sama! Azok ott nem halálistenek?
- Azok ott?-kérdeztem és oda mutattam.
- Igen.
- Igen, azok tényleg halálistenek.
- Akkor most megküzdünk velük?
- Nem, mi egy konkrét személyért jöttünk. Indulás!-mondtam és leugrottam a halálistenek elé.
- Egy... arrancar! -mondta valami vörös csajszi.
- Usagi-sama, mit keres itt ennyi halálisten?
- Nem tudom Aizen nem mondott róluk semmit.
- Ez azt jelenti, hogy megölhetem őket? -mosolyodott el.
- Tégy amit akarsz, zöld utat kapsz. Én elmegyek megkeresni azt az Ichigot, vagy kit.
- Ichigo? Mit akartok ti tőle? -kérdezte egy vérvörös hajú férfi.
- Hogy mered letegezni Usagi-samat?? -mondta Ayizawa és előrántotta a kardját a vállától.- Ezért megöllek.
- Na, gyere!
- Abarai! -szólt rá valami kis fehér törpe, nem tudhatjuk milyen erős, ne ronts neki rögtön.
- Az a törpe a mestered? Na, ne nevettessetek. -mondta Ayizawa és neki rontott a vöröskének.
- HA???-kerekedett el a szemem. Ayizawat, megállítottam egy fiú, akinek narancssárga haja volt és halálisten egyenruhát viselt...
- Chö, szánalmas próbálkozás! -mondta Ayizawa és egy kicsit több erőt áramoltatott a kardjába.
- Ayizawa!! -szóltam rá.- Vissza!-mondtam és ő máris az oldalamon volt.
- Usagi-sama... -nézett rám szánakozó szemekkel mert tudta valami olyat akart tenni ami nem kéne.-
- Te lennél az a Kurosaki Ichigo?
- Igen, miért akarod tudni?
- Mert magammal kell vigyelek, Las Noches-ba.
- Nagy francokat megyek én oda!
- Kár... akkor erőszakkal kell oda vigyelek.
- Próbáld csak meg.
- Nagy a szád, Kurosaki Ichigo.
- ÁÁÁÁáá! -rontott nekem azaz idióta, nagy port kavarva. Éreztem a kardja erejéből, hogy mélyen akar megvágni, majd visszaugrott.
- Szép kis próbálkozás volt, de engem nem lehet ennyire könnyen elintézni.
- Hogy...-nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Ó, igaz is még be sem mutatkoztam-mondtam és a kezemet a derekamra tettem, ahol a számom volt elrejtve, egy védőburok alá.- A nevem Usagi Yumiko, és én vagyok az-a kezemet végig húztam a számomon és újból látszott.- első Espada.
- Az első Espada... -nézett rám az összes halálisten és a szemükben az ijedtség, a félelem, és a nyerni akarás látszott.
- Mégis mit akar tőlem az első Espada??
- Mint mondtam, elakarlak vinni Las Noches-be, Aizenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése