7. fejezet folyt. - Iskola, Munkahely, Lakás keresés... én ezt nem így terveztem!

- Abban a szobában az összes többivel együtt -mutatott egy ajtóra a legyezőjével. Itt az esélyem, hogy elvigyek egyet. Mikor elindult a fiú én is utána mentem ám olyan gyorsan, és halkan, hogy szinte láthatatlan voltam számukra. A szoba tele volt póttestekkel így felkaptam egyet ami még nem vette fel senki alakját és elmentem vele.
                                                                                                                           
  Mikor eléggé messze voltam tőlük megálltam, és megpróbáltam rájönni hogyan kell használni ezt az "izét".
 - Meg kellet volna néznem hogyan bújnak bele... - sóhajtottam. Mi lenne ha mondjuk be másznék a szájá... ja, tényleg most még szája sincs (=.=)... és ha megölelem vagy valami? Közben magamhoz öleltem a póttestet és megpróbáltam belemászni eléggé furcsa volt és nehéz. Mintha valami levedlett bőrt akartam volna az alakomra formálni és benne maradni. Oké, nem tudom, hogy az milyen lehet mert még nem csináltam, de gondolom nem áll túl messze ettől az érzéstől. Rá 10 perccel végre sikerült belekerülnöm és az felvette az alakomat.
 - De furcsa érzés... viszont nem maradhatok ebben a ruhában, mert eléggé furán fognak rám nézni az emberek... de honnan szerezzek ruhákat? Hmm... ez a világ más mint amiben én éltem tehát nem használhatok olyan ötleteket amit akkor tettem volna. De akkor mégis honnan szerezzek...
Áh, úgy hallottam, hogy ha jelentkezel egy iskolába kapsz egyenruhát is! Akkor csak jelentkeznem kell oda ahova Kurosaki jár és... vagy, nem úgy volt, hogy nekem kéne beszerezni? Ez a világ túl bonyolult nekem... Viszont akkor most nyúlok valahonnan valami ruhát aztán jó fej leszek és visszaviszem. De akkor előtte ki kéne szállnom ebből az izéből megint. Kiszálltam megint azzal a fura érzéssel körítve és elrejtettem a póttestemet. Majd pedig elmentem ruhát szerezni, egy izé, hogy hívják? Boltba... Tele volt olyan ruhákkal amiket az én világomban nem is ismertünk csak azok a "kardigánok" voltak hasonlóak. Viszont meg kell mondanom nagyon jól néztek ki. Hátra mentem mivel ott nem voltak emberek és ebből kifolyólag nem látták, ahogy egy ruha lebeg és elmegy... szívrohamot is kapnának. Tehát muszáj onnan ruhát szereznem, az ajtóra ki volt írva, hogy "Raktár", bementem és választottam egy fekete rövid nadrágot (sort), és egy kék vékony ujjú pólót (spagetti pántos topp), meg persze gy olyan fekete csizma szerű dolgot (fekete csuka), és leléptem. Visszamentem a póttestemhez, és megint belemásztam. Utána felvettem a ruhákat és elmentem, jelentkezni abba az iskolába amelyikbe Kurosaki is jár, aztán valami pénzt is kéne keresnem ám... meg lakást és ehhez hasonlókat, amik alapból kellenek egy embernek. Viszont akkor a koromat kéne kitalálnom hmm... mennyi is lehet Kurosaki? Talán... 17 vagy 16? De ha megnézem az iskola névsorát csak megtudom. Közben egyre közelebb kerültem az iskolához ahonnan Kurosaki lélekenergiájának a nyomai voltak. Szóval ismételjük el újból, a nevem Kunuzuke Zoe, egyedül élek, kb. 16 éves vagyok, hobbim a... nem tudok leírást adni magamról... Remélem ő teszi fel a kérdéseket. Közben odaértem és megálltam az iskola előtt. Bementem és megkerestem azt a termet ahonnan Ichigo lélekenergiájának nyomait éreztem. És az osztály táblájából kifolyólag kiszámoltam hány évesnek kell lennem.
  Majd bekopogtam egy "Igazgatói Iroda" feliratú ajtón mivel azt hallottam, hogy náluk kell jelentkezni. Valaki pedig biztos volt bent mert éreztem a lélekenergiáját.
 - Jöjjön be! -hallottam az ajtó túloldaláról. Bementem és megálltam az ajtóban, majd neki kezdtem a mesémnek.
 - Jó napot Igazgató úr! A nevem Kunuzuke Zoe és jelentkezni szeretnék az ön iskolájába mivel most költöztem ide, nem volt időm bármit is elintézni.
 - Rendben van, üljön le. - mondta én pedig leültem egy vele szemben lévő székre. Ezek szerint bevált a mesém. - Akkor feltenném önnek a kérdéseket amire csak válaszolnia kell majd pedig eldöntöm, hogy felvesszük-e vagy sem.
 - Értem, és köszönöm szépen! - adtam elő a jó kislányt.
 - Hány éves?
 - 16, vagyok.
 - Á, szóval a 13 tanfolyam.
 - Igen.
 - A nevét már elmondta így nem kell elismételnie. Anyja neve? - anyja... szomorúan nyeltem egyet és folytattam.
 - Kunuzuke Emiko. - anya... rég hallottam ezt a szót.
 - Hol lakik?
 - Mivel most költöztem ide nincsen, még hol laknom...
 - A szülei nem tervezték meg az ide költözést?
 - Nem, mivel nem élnek... Egyedül vagyok.
 - Sajnálatos, részvétem.
 - Köszönöm.
 - Telefonszám?
 - Nincs telefonom...
 - Születési hely és idő?
 - 1994. május 25.-e.
 - Eddigi Iskolák?
 - Magántanuló voltam eddig.
 - Értem, akkor csak ennyi lenne.
 - Köszönöm, és mikor tudom meg, hogy felvettek-e?
 - Most, mert felvettük.
 - Tényleg?? Ennek nagyon örülök! Köszönöm szépen igazgató úr!
 - Holnap jöhetsz is iskolába, az osztályod pedig a 13A lesz. Egyenruhát pedig majd ott tudsz szerezni - mondta és kimutatott egy boltra végre tudom, hogy hívják, és a neve az volt, hogy: "Egyenruhák középiskolába". Ennél egyértelműbb már nem is lehetett volna.  (-.-)
 - Köszönöm, hogy megmutatta, Igazgató úr! Akkor én mennék is.
 - Menjen csak holnap majd találkozunk!
 - Viszontlátásra igazgató úr!
 - Viszontlátásra! - azzal kifordultam az ajtón és elmentem. Végre vége a folyton vigyorgó jó kislánynak. Remélem ez azaz osztály amelyikbe ő is jár. Akkor viszont be kell szereznem a egyenruhát meg valami lakást és állást keresni.
  Elmentem egy iskolához közeli kávézóba ahova ki volt írva, hogy "Pincért/Pincérnőt felveszünk". Úgyhogy rögtön bementem és a pulthoz léptem.
 - Jó napot! Az állásra szeretnék jelentkezni. -mondtam egy széles mosollyal.
 - Rendben, máris szólok a főnöknek. - mondta a kiszolgáló.
 - Köszönöm. - majd elment és nem sokkal utána visszajött.
 - A főnök azt mondta menj be, úgyhogy azon az ajtón tudsz bemenni.
 - Értem, Viszontlátásra! - köszöntem el.
 - Viszontlátásra! -bekopogtam azon az ajtón és az egész kikérdezés kezdődött elölről.                                      Az állás interjú után                                   
 - Mekkora mázli, hogy felvett ő is! - "Mivel most sürgősen szükségünk van egy új emberre felveszünk" hangoztak el a főnök szavai a fejemben. - A mai nap nem is lehetne jobb. Vagyis, de... csak ahhoz kéne még egy lakás is. - Mivel nem tudtam, hogy hol lehet lakást szerezni megkérdeztem egy embert aki azt mondta, hogy egy ingatlan irodát keressek. De mondhatott volna egy konkrét helyet is ahol van. Úgyhogy elmentem keresni egy üzletet ahova ez volt kiírva, és kb. 25 perc séta után találtam is.
  Bementem és köszöntem. Majd előjött egy idős úr aki szintén megkért arra, hogy üljek le és ismét elkezdett kikérdezni pár dologról.
 - És? Milyen lakást szeretne?
 - Egy nem túl nagyot, valami csendes helyen, az iskola és a munkahely közelében.
 - Szóval ezen a környéken?
 - Igen.
 - Rendben és megszeretné venni vagy csak bérelni?
 - Bérelni szeretném.
 - Értem, és mégis milyen áron?
 - Hát, 80000 yen a fizetésem tehát valami olcsót.
 - Van egy ilyen lakás itt a közelben, innen kb. félóra de közel van ahhoz a két helyhez, olcsó, csendesnek csendes de nem annyira mint az ember azt várná. Megnézzük?
 - Persze!
 - Rendben, akkor jöjjön kisasszony. -mondta és mutatta az utat.