- Tsugurima Misako. -válaszolt nekem. Utána keresni kezdtem a szememmel a 2. Espadat... Usagi Ayamet.
Ferdén balra néztem és megpillantottam ciklámen színű haját és tudtam, hogy tényleg ő az. Ezek szerint a 2. Espada tényleg a húgom...
- Sokkal boldogabb lennék ha neki nem kéne itt lennie.-sóhajtottam.
- Hmm? -fordult felém Tsugurima és a másik lány.
- Semmi.
- Most, hogy mind itt vagytok kezdhetjük. Kezdjük a bemutatkozással. - mondta Aizen. Ettől az embertől mindig kiráz a hideg.
- Az 1. Espada álljon fel! - szólalt meg Ichimaru-san. Az pont én vagyok... Felálltam de nem túl boldogan.- Mutatkozz be!
- Rendben.-sóhajtottam- A nevem Usagi Yumiko, mint hallhattátok én vagyok az első Espada. És ennyi.-mondtam és leültem.
- A 2. Espada! -mondta és akkor felállt Ayame.
- A nevem Usagi Ayame, és én vagyok a 2. Espada.-mondta és leült. Utána kérés nélkül felállt Neliel.
- A nevem Neliel Tu Oderschvank, és a 3. Espada vagyok.-leült. Most jönnek a mellettem ülők kíváncsi voltam a másik lány nevére és hangjára. Tényleg annyira gyerekes hangja lesz mint gondolom? Közben felállt.
- A nevem Ruka Otonashi. -mondta érett, felnőtt hangon az én legnagyobb meglepetésemre.- És a 4. Espada.- most jön Tsugurima.
- A nevem Tsugurima Misako, 5. Espada.- most következnek az ismeretlenek. Egy fiú állt fel, fekete haja volt ami fel volt fogva.
- Sazanami Shinji vagyok, a hatodik Espada.-a hangja mély és férfias volt, de ennek ellenére nem volt túl komoly.
- A hetedik Espada, Dordoni Alessandro Del Socaccio.-mondta valami őrült, aki egy olasz táncosra emlékeztetett leginkább.
- A nyolcas Cirucci Sanderwicci.- Mondta egy nő akinek lila haja volt két copfban, és a szeme alatt két lila csík volt. Ez a nő tisztára úgy néz ki mint egy bohóc...
- Kilenc, Gantenbainne Mosqueda.- Erről a pasiról meg ne is beszéljünk a feje olyan mint egy nagy narancs.
- Nulladik Espada, Fukuda Shou.-állt fel egy szőkés barna hajú fiú akinek a szeme mélykék volt.
- Rendben, most, hogy mindenki bemutatkozott. Most megbeszéljük azokat a szabályokat amik rátok vonatkoznak. Las Noches-ben csak 2 fő szabály van a 4-es és annál alacsonyabb számú Espadak nem engedhetik ki a kardjukat, mert az olyan hatalmas lenne, hogy elpusztítaná egész Las Nochest.
A másik, hogy az Espada Cero vagyis a Gran Rey Cerot nem használhatjátok Las Nochesben.
- Aki pedig szabályt szeg azt megölöm. - Szólalt meg Kaname, olyan hangon amitől még én is megijedtem.
Még vagy 5 percig ültünk ott és abból mind az öt perc abból telt, hogy páran cseszegették egymást, a számok miatt. Utána mindenki visszament a saját szobájába, de én látni akartam a húgom. Ezért Ayamera gondoltam -hátha akkor odavisz a folyosó- és elindultam, sonidot használva. Utána egy nagy ajtó előtt álltam, bekopogtam majd vártam nem sokkal rá ajtót nyitott nekem Ayame. Aki annyira meglepődött, hogy elejtette a poharát, amiben valami zöld lötty volt.
- Yu- Yu-mi-ko-neesan...-dadogta és utána eltört nála a mécses. - Yumiko-nee! (Nee = Neesan rövidítése)-mondta és a karomba ugrott.
- A-Ayame... mi az?
- Annyira örülök, hogy látlak!-mondta és közben patakokban folytak a könnyei a ruhámra de ez most nem zavart. - Nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondtam és átöleltem.
- Úgy hiányoztál...-igen még tényleg olyan mint amilyenre emlékeztem a lelke gyenge és ilyenkor olyan mint egy kisgyerek.
- Ayame.
- Igen?
- Azt akarom, hogy menny el innen. Azt akarom, hogy szabad legyél, menj el az emberek világába és élj ott!
- Nem!-hangzott a hangos dühös válasza.- Én itt karok maradni mert te is itt vagy! Nem akarom, hogy megint távol legyünk egymástól, Neesan...
- Egyszer majd utánad megyek, rendben? Kérlek menj el, a kedvemért.
- Nem érted meg, hogy veled akarok lenni?
- Te nem érted meg, hogy azt akarom, hogy szabad légy?
- Én itt maradok, ha te is.
- Veled aztán lehetne vitázni órákig, mi? -mosolyogtam rá és letöröltem a könnyeit.
- Úgy is itt maradok! -mondta durcásan és vissza mosolygott rám, de én ettől a kijelentésétől nem voltam túl boldog. Ha itt marad bármikor meghalhat.
- Rendben, viszont nekem vissza kell mennem, hogy válasszak egy-két fracciont.
- Jó, de ígérd meg, hogy még találkozunk!
- Hugi, egy fedél alatt lakunk egyszerű megtalálni egymást.
- Ezekkel a folyosókal?
- Csak gondolj rám. -küldtem felé egy meleg mosolyt. Mialatt a húgommal beszélgettem sokat mosolyogtam. Talán csak ő kellet ahhoz, hogy vissza hozza az érző szívem? Mikor ezek a gondolatok jártak a fejemben már rég úton voltam vissza felé a főfolyosóra, hogy onnan menjek fracciont választani, Nellel.
- Itt vagyok!
- Mehetünk fracciont választani?
- Igen. Elvezetnél oda lécci?
- Persze! -mosolygott rám. Megragadta a kezem és maga után húzott. Minek Sonidot használni? Nem sietünk sehová... Talán történt valami?
- Itt vagyunk.
- Ezek... Espadak! Az első... és a harmadik! -hallottam ki egy beszélgetés részletet.
- Rendben, most, hogy mindenki bemutatkozott. Most megbeszéljük azokat a szabályokat amik rátok vonatkoznak. Las Noches-ben csak 2 fő szabály van a 4-es és annál alacsonyabb számú Espadak nem engedhetik ki a kardjukat, mert az olyan hatalmas lenne, hogy elpusztítaná egész Las Nochest.
A másik, hogy az Espada Cero vagyis a Gran Rey Cerot nem használhatjátok Las Nochesben.
- Aki pedig szabályt szeg azt megölöm. - Szólalt meg Kaname, olyan hangon amitől még én is megijedtem.
Még vagy 5 percig ültünk ott és abból mind az öt perc abból telt, hogy páran cseszegették egymást, a számok miatt. Utána mindenki visszament a saját szobájába, de én látni akartam a húgom. Ezért Ayamera gondoltam -hátha akkor odavisz a folyosó- és elindultam, sonidot használva. Utána egy nagy ajtó előtt álltam, bekopogtam majd vártam nem sokkal rá ajtót nyitott nekem Ayame. Aki annyira meglepődött, hogy elejtette a poharát, amiben valami zöld lötty volt.
- Yu- Yu-mi-ko-neesan...-dadogta és utána eltört nála a mécses. - Yumiko-nee! (Nee = Neesan rövidítése)-mondta és a karomba ugrott.
- A-Ayame... mi az?
- Annyira örülök, hogy látlak!-mondta és közben patakokban folytak a könnyei a ruhámra de ez most nem zavart. - Nyugodj meg. Nincs semmi baj.-mondtam és átöleltem.
- Úgy hiányoztál...-igen még tényleg olyan mint amilyenre emlékeztem a lelke gyenge és ilyenkor olyan mint egy kisgyerek.
- Ayame.
- Igen?
- Azt akarom, hogy menny el innen. Azt akarom, hogy szabad legyél, menj el az emberek világába és élj ott!
- Nem!-hangzott a hangos dühös válasza.- Én itt karok maradni mert te is itt vagy! Nem akarom, hogy megint távol legyünk egymástól, Neesan...
- Egyszer majd utánad megyek, rendben? Kérlek menj el, a kedvemért.
- Nem érted meg, hogy veled akarok lenni?
- Te nem érted meg, hogy azt akarom, hogy szabad légy?
- Én itt maradok, ha te is.
- Veled aztán lehetne vitázni órákig, mi? -mosolyogtam rá és letöröltem a könnyeit.
- Úgy is itt maradok! -mondta durcásan és vissza mosolygott rám, de én ettől a kijelentésétől nem voltam túl boldog. Ha itt marad bármikor meghalhat.
- Rendben, viszont nekem vissza kell mennem, hogy válasszak egy-két fracciont.
- Jó, de ígérd meg, hogy még találkozunk!
- Hugi, egy fedél alatt lakunk egyszerű megtalálni egymást.
- Ezekkel a folyosókal?
- Csak gondolj rám. -küldtem felé egy meleg mosolyt. Mialatt a húgommal beszélgettem sokat mosolyogtam. Talán csak ő kellet ahhoz, hogy vissza hozza az érző szívem? Mikor ezek a gondolatok jártak a fejemben már rég úton voltam vissza felé a főfolyosóra, hogy onnan menjek fracciont választani, Nellel.
- Itt vagyok!
- Mehetünk fracciont választani?
- Igen. Elvezetnél oda lécci?
- Persze! -mosolygott rám. Megragadta a kezem és maga után húzott. Minek Sonidot használni? Nem sietünk sehová... Talán történt valami?
- Itt vagyunk.
- Ezek... Espadak! Az első... és a harmadik! -hallottam ki egy beszélgetés részletet.
- Válassz.
- O-oké... hmm. Ki lenne a fraccionom!?-kérdeztem hangosan.
- Az első Espada fraccionja? Ki ne akarna lenni? Mondjuk Nick... azt mondta utál engedelmes lenni...
Majd Nick lesz! Talán tanul valamit.
- Nick? Ki az a Nick?
- Én lennék. De soha nem leszek senki fraccionja. Épp elég, hogy Aizen-nek szót kell fogadnom, nem, hogy neked.
- Rendben akkor te leszel.-mondtam.
- Most mondtam, hogy nincs az az Isten.
- Nem érdekel te leszel a fraccionom, és, jobb ha ebbe beletörődsz.
- Chö, szajha.
- Mit mondtál?-mondtam dühösen és félemlítően.
- Azt, hogy nem fogok egy szajhának engedelmeskedni.
- Igen? Akkor jobb ha megtanítalak a engedelmességre.
- Nem félek tőled!
- Ez normális? Kihúzta a gyufát az első Espada-nál, megfogja ölni.- a kardomon volt egy köralaku kiállás abba beletettem az egyik ujjam és kihúztam a kardom a helyéről. Mire az a nagysága (kb. 50 centi) megduplázódott.
- Akkor kezdhetjük!- és rámutattam a karddal.
- O-oké... hmm. Ki lenne a fraccionom!?-kérdeztem hangosan.
- Az első Espada fraccionja? Ki ne akarna lenni? Mondjuk Nick... azt mondta utál engedelmes lenni...
Majd Nick lesz! Talán tanul valamit.
- Nick? Ki az a Nick?
- Én lennék. De soha nem leszek senki fraccionja. Épp elég, hogy Aizen-nek szót kell fogadnom, nem, hogy neked.
- Rendben akkor te leszel.-mondtam.
- Most mondtam, hogy nincs az az Isten.
- Nem érdekel te leszel a fraccionom, és, jobb ha ebbe beletörődsz.
- Chö, szajha.
- Mit mondtál?-mondtam dühösen és félemlítően.
- Azt, hogy nem fogok egy szajhának engedelmeskedni.
- Igen? Akkor jobb ha megtanítalak a engedelmességre.
- Nem félek tőled!
- Ez normális? Kihúzta a gyufát az első Espada-nál, megfogja ölni.- a kardomon volt egy köralaku kiállás abba beletettem az egyik ujjam és kihúztam a kardom a helyéről. Mire az a nagysága (kb. 50 centi) megduplázódott.
- Akkor kezdhetjük!- és rámutattam a karddal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése