Emlékszem mikor először kinyitottam a szemem és gondoltam valamire és akkor teljesen összezavarodtam.
Én... gondolni tudtam valamire saját öntudattal pont úgy mint ezelőtt nagyjából 58 évvel. Ez mégis, hogy lehetséges?
- Mi a neved, kis hölgy?-zökkentett kis a gondolkozásomból egy férfi hang, de gondolkodás nélkül feleltem.
- Usagi Yumiko-válaszoltam, majd felnéztem rá. Egy barna zselézett hajú pasi állt előttem akinek egy tincs át ment az egész arcán.
- Rendben van, Yumiko te vagy az első-mosolyodott el furcsán, amitől kirázott a hideg. De mire gondolhat az alatt, hogy az első... és miért szólít rögtön a keresztnevemen? Ki lehet ő, hogy csak úgy letegez engem... Szívesen megleckéztettem volna, hogy tudja hol a helye, de valami azt súgta hálásnak kell lennem ennek az embernek.
- Látom kicsit zavarodott vagy... de ez teljesen természetes úgy, hogy csak most nyerted vissza az öntudatodat hosszú évek után.-mondta valaki a zselés hajú férfi mögül... és mit láthat a mögül az ocsmány szemüveg mögül? De ő tisztelettudóbban beszél velem mint a nyalifali pacák, ennek örültem.
- Mit ért az alatt, hogy első?!-kérdeztem bátran, és türelmetlenül.
- Ne, légy ennyire türelmetlen, ifjú hölgy.- jött elő a sarokból egy vigyorgó csíkszemű pasi.
- Nem, érdekel! Tudni akarom mi folyik itt és, hogy mit keresek itt magukkal!! Miben vagyok én az Első??
- Az Espadak közt. -válaszolta nyugodtan nyalifali.
- Espa... micsoda? Még soha nem hallottam róluk és kizárt, hogy egy lennék közülük!
- Pedig az vagy és még hozzá az első számú- mutatott a bal oldalamra. Odanéztem és csak akkor vettem észre, hogy egy fekete "1"-es van ott.- Különben is hálásnak kéne lenned. Én adtam vissza az öntudatod a Lélekbontó segítségével.- Lélekbontó? Mintha már hallottam volna róla. Biztosan a halálistenek...
- De most folytatnunk kell az Espadak létrehozását. Folytassuk a kettessel természetesen szép sorban.
hozd be a következő lidércet Kaname!
-Igenis, Aizen-sama!-válaszolta a raszta csávó akit ezek szerint Kanamenak hívnak. És bevezetett egy nagy lélekenergiával rendelkező lidércet. Mit akarnak vele tenni?
- Most láthatod mi történt veled is. Figyelj mert csak egyszer láthatod aztán át kell menned a szárnyadba.-Mi az, hogy a "szárnyadba"? Egyáltalán ki ő? És mit akar tőlem?
- Először mond meg ti kik vagytok és, hogy mit akartok tenni velünk lidércekkel!-akadtam ki dühösen kiabálva.
-Vigyázz a szádra! Így nem beszélhetsz Aizen-samaval! Te csak egy alattvalója vagy. Engedelmeskedned kell neki, hiszen neki köszönhetően nyerted vissza az öntudatodat.-Engedelmeskednem kell neki? Na, ne fárassz...
- Mit akartok elérni?!
- Elpusztítani Karakura várost és létrehozni a Palota kulcsát. Majd pedig elpusztítani Soul Societyt!-vigyorgott a csíkszemű pasi...- Ja, egyébként Ichimaru Gin vagyok.- Mintha tudta volna, hogy beceneveket találok ki a külsejéről.
- És az erőm? Az alakom? Mi lett a lidérc énemmel? Vagyis inkább a külsőmmel.-kérdeztem kicsit aggódóan.
- Nyugodj, meg mivel most kerültél át ebbe az alakodba furcsább lesz használni az erőd de rövid idő után belejössz majd. Ami pedig a lidérc alakod illeti-mutatott egy kardra a derekamon- Abban van elzárva.
- És, hogy szedjem ki? Hogy változzak át?
- Minden lidércnek van egy neve a tied pedig... -és rám nézett, hogy fejezzem be a mondatát-
- Hömon rensa sa ma no neko! (Leláncolt Sarlós Macskadémon)- A kard a hátamon mocorogni kezdett-
- Mikor kimondod a nevét és a hozzá tartozó mellék szót mint a halálistenek az alakod visszafog térni.
- Értem.
- De most már menj a szárnyadba!
- Értettem... Ichimaru-san.-Mondtam és elindultam a szárnyam felé legalább is reméltem, hogy jó irányba megyek...
- Ne, aggódj nem fogsz eltévedni a folyosók odavisznek ahova menned kell úgy rendeztem el őket.- Úgy rendezte el őket? Mégis, hogy? Minél többet beszélgetek velük annál több a kérdés bennem, és egyre nagyobb a gyanú, hogy gondolat olvasó az a csávó.
Most már tényleg elindultam a szárnyam felé tudtában annak, hogy nem fogok eltévedni. És akkor meghallottam egy ismerős sikolyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése